Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)
nagy nem sokat habozott. Hadbíróság elé állította a két Zichyt — árulással és az ellenséggel való együttműködéssel vádolta meg. A bíróság bűnösnek találta mindkét vádpontban Zichy Ödönt. Ót halálra ítélte, öccsét pedig, aki kísérője volt, átadta a jogrend szerint polgári bíróságnak. Görgey, mint a terület legfőbb katonai vezetője, a halálos ítéletet helyben hagyta. Zichy Ödön grófot. Fejér megye királyi adminisztrátorát (fó'ispán beosztásnak felel meg) szeptember 30-án a Csepel-szigeti Lórév helység határában a katonai „rituálé” szerint, dobpergés és kivégzési négyszög mellett felakasztatták. Ez a tett már ez időben is igen nagy feltűnést keltett az országban. Pohtikai vitává alakult. Voltak, akik — dacára a márciusi szabadság-mozgalomnak, amely többek között a törvény eló'tti egyenlőséget is hirdette — „elképzelhetetlennek” tartották, hogy egy magyar gróf bitón fejezze be életét. Görgey — bár tettével nem ezt akarta — egyszeriben hírnévhez jutott az országban. S o maga a „Zichy- üggyel” végleg elkötelezte magát a szabadságharc mellett. Kossuth helyeselte Görgey radikális tettét. Bizonyítottnak látta ezzel a Zichy-üggyel is a bécsi udvar és a horvát bán összejátszását. Görgey ezek után októberben már Perczel Mór nemzetőr ezredes serege alárendeltségében Ercsi és Tác között tevékenykedett. Saját csapatával megütközött Roth tábornok horvát egységeivel és eme működése eredményeként sikerült Pákozdnál Roth, majd Philbpovics tábornokok seregeit rákényszeríteni, hogy hagyják abba Buda elfoglalásának kísérletét, és vonuljanak ki a Dunántúlról. A két tábornok hajlott a szóra: a bécsi forradalom híre és a tény, hogy akivel egyesülniük kellett volna, Jellasics már nem is tartózkodott Magyarországon, meg- gyó'zte mindkettőjüket helyzetük kilátástalanságáról. Mivel Perczel ezredes túlerőben lévő' csapataival nem kívánlak megütközni, Kari Roth Ozoránál (Tolna vármegye) letette a fegyvert a honvédek előtt. E közben Phillipovicsnak sikerült a sereg zömével elmenekülni horvát területre. A bonyolult hadihelyzetet befolyásolta az ezekben a viharos napokban felszínre kerülő' Perczel-Görgey ellentétet. Görgey — utólagosan neki adhatunk igazat —. kifogásolta a katonai szaktudással nem rendelkező' Perczel hadi intézkedéseit. A két férfi egyébként sem „szerette” egymást. Görgey ízig-vérig katonaember volt; Perczel Mór, áld soha nem viselt angyalbőrt,, politikait szereplésének köszönhette ezredesi kinevezését. Egyébként is pökhendi és pohtikai sikereire beképzelt személy volt. A Perczel-Görgey ellentét olyannyira heves lett, hogy Perczel ezredes „lázadás” vádjával le akarta Görgeyt fogatni. Só't, haditörvényszékkel és agyonlövetéssel fenyegetőzött,. Szándékát csak tisztikara rábeszélésére változtatta meg. Kossuth Görgey mellé állt. Elvezényelte Perczel táborából. Felső- Magvarországra küldte s egyben ezredessé nevezte ki. Ekkor találkozott Kossuth először Görgeyvel személyesen. Eligazította a bonyolult felső-magyarországi helyzetről, és megbízta, hogy Móga tábornokra „ügyeljen. Az OHB elnökének, bizonyára nem ok nélkül, feltűnt Móga altábornagy a császáriakkal szembeni tétova magatartása.* * A tanulmány második részét a későbbiekben közöljük. (A Szerk.) 91
