Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Gál Sándor: Itt és most (Találkozásaim és levelezésem Balogh Edgárral)
Gál Sándor Itt és most Találkozásaim és levelezésem Balogh Edgárral TT J—Jgy fatális véletlen folytán 1976-ban a Csehszlovák Újságírószövetség szervezésében kéthetes romániai körutat tettem egy cseh kollégával, aki - ha jól emlékszem - a prágai Práce cimű napilap sportrovatát szerkesztette. Én azidőben a pozsonyi Hét című képeslap riportere voltam. Amikor Prágából Bukarestbe indultunk, sejtelmünk sem volt arról, hogy Romániában mi vár ránk. Bukarestben aztán kiderült, hogy a tízvalahány napos körutazáson Románia nehézipari létesítményeit látogatjuk majd meg; hőerőműveket, vízierőműveket, kohókat és egyéb, hasonló létesítményeket. Cseh kollégám ezt hallván, azonnal bejelentette, hogy neki a hét végén halaszthatatlan dolga van Prágában - úgy emlékszem a tenisz-szekció ülésén elnökölt — s ezért haza kell repülnie. És haza is repült! Én azonban maradtam. Semmi egyéb választásom nem volt, s aztán, megismervén az útirányt Bukarestből kiindulva „magas Déva vára” felé, Arad, Nagyvárad, Vajdahunyadvára, aztán fel egészen Szatmárnémetiig, majd Dés, Marosvásárhely, Kolozsvár, s Brassó... Szóval ezt látva, azt mondtam magamban, hogy lesz, ami lesz, az utazást vállalom. Melló'zve most a nehéziparban szerzett élményeimet, s a hivatalos fogadások hajnalokba nyúló keserveit, az a lényeg, hogy Kolozsvárott kaptam egy egész szabad délutánt, mert valami tervezett program elmaradt. Ezt az elnyert szabad fél napot arra használtam fel, hogy - miután a telefonkönyvben megtaláltam a címét —, minden bejelentés nélkül felkerestem Balogh Edgárt, a Sarlósok egykori elnökét. A Napoca szállodában laktam, s onnan a Rákóczi utca 48., Baloghék háza csak egy ugrásnyira állt. Még szerencsém is volt, mert a házigazdát otthon találtam. Elmondtam neki, ki fiaborja vagyok, s azt is, mi szél hozott el Kolozsvárig. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy a vele való találkozásra nem a romániai nehézipar helyzetének a megvitatása ösztönzött. Azidőben már a Csemadok kassai járási bizottságának az elnöke voltam, s így a Fábry Napok, s a Fábry hagyaték szervezése-gondozása hétköznapi tennivalóim közé tartozott. Ebből következett, hogy a Sarló megalakulásának közelgő ötvenedik évfordulójáról éppen a Fábry Napok keretében gondoltam egy rangos megemlékezést szervezni, ezen túl pedig az Ady-centenárium is előttünk állt, így az Ady-Fábry kapcsolat össefoglalását is e rendezvény részeként képzeltem el. Mindehhez szerettem volna kikérni Balogh Edgár véleményét, s természetesen az ő személyes részvételével is számoltam. Amikor mindezt így elősoroltam, Balogh Edgár azt javasolta, hogy sétáljunk egyet a városban, s közben a felvetett kérdéseket is megbeszélhetjük. így is történt. A Napoca szálloda előtt — mielőtt 64
