Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Bogdán László: Nárcisz
Banknak eladott rész. Az Ibolya forrás körül — melynek vize feledhetetlen, aki egyszer is ivott belőle, nem felejti el soha, mindig emlékezni fog az ízére s már csak ezért is újból és újból megtér Bálványosra! — új pezsgőfürdő is épül... Nyilván betonmedence! Noha szakértők általában borvizek, pezsgőfürdők esetében az ilyesmit nem ajánlják, „megnyomhatja” a talajt, és „elmehet” a víz, ahogy már annyi forrás vagy fürdő esetében megtörtént erre mifelénk, Súgástól Málnásig... Az Ibolya forrásnál ismét megállapodunk darab időre. Körös-körül a bükk- erdők színorgiája kápráztat el. A Bálványosvár hegyének déli lejtőjén vagyunk. A Büdöshegyet először 1344-ben, majd 1349-ben említik. A vár (Bálványos vára) minden bizonnyal régóta ismert. A székelyek mindig is óriások és tündérek közös művének tartották ezt a várat; legenda szól a várat a Büdösheggyel összekötő aranyhídról. A leányrablás legendáját Jókai Mór szőtte tovább. Nárcisz összekapcsolta a két legendát s arról álmodott, hogy egy őszön, amikor a levélhullás és a híd színe egyetlen életfogytiglani pillanatra megegyezik, ő is végiglibeg ezen az aranyhídon, az abban az időben megjelenő, borzongató szépségű, különös vers sorait mondogatva: „S csak nem csilingelnek elő azok a karácsonyok, még Késmárkkal és Bálványossal, s a végeérhetetlen pörgettyűzéssel, dióba, miközben a magányos, messzi, pusztai vén ház körül cerberusokként állnak őrt a kétes jövő ellen (föl-fölcsaholva) a megvesztegethetetlen nagyapai juhászkutyák.”** Hát igen, nézett vissza rám — sírva? nevetve? — Nektek is fáj ez-az, elhiszem!... Mindez élete alakulásának újabb fejleményei kapcsán jut eszembe. A dolgok tüneményes összejátszása folytán, Nárcisz elvált ugyan szerb nacionalista férjétől, s mintegy dacos kihívásként pontosan akkor fedezte fel muzulmán rokonságát — eszébe jutott akkor vajon az ígéret megszegése? —, amikor Boszniában elszabadult a pokol. A többit akár ki is lehetne találni. A Bosznia-Hercegovina szétdúlt falvaiban „rendcsináló” szerb katonák erőszakolták meg, unokatestvéreivel együtt. Nárcisz is feltűnt a CNN hírtelevízió egyik adásában, a vallomástevő bosnyák asszonyok között. Egykor üde arcán, mint megrendülve láthattam, ráncok jelentek meg, mintha csak az ígéret megszegése után szétszabdalt térképek tétova vonalai költöztek volna átmenetileg az arcára, de a bálványosi ösvényen tekergőző kígyógyökerek is felvillantak bennem, és koromfekete hajában is megjelentek a sunyi fehér szálak. Ismerősöknél érdeklődtem utána, kiderült Marseille-ben él, egyedül. Ül a mólón, nézi a hazudozó tengert s a búcsúzó hajókat - távolban néhány fehér vitorla —, akárha annak idején a Szent Anna tavát, vagy a nyughatatlan bugyogókat a Bálványoson. És nem beszél... Mert mit is mondhatna mindezek után?... Szikráznak a kardok a képzeletben; minden sérelem itt dühöng; gyűlnek a megalázottak és megszomorítottak arcai... Lesétáltunk Bálványos központjába, megállapodunk a várhelyet formázó szabadtéri színpadon. Képzeletemben máris Illyés Gyula: Az ígéret megszegése 18
