Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szív Ernő: A berlini fekete-füzetből
Szív Ernő A berlini fekete-füzetből Baba M.A. alad a szeptember szemközt, a rossz betonon. Dülöngél és részeg. Ajka kifordul a szájából, akár egy rajzfilmkutyának. Hiába nyitva a szeme, mert nem néz. Megáll, imbolyog, a sliccét gombolja. Nagyokat köp garatból. A gyerek kihajol a kocsiból és nézi. Baba, mondja. Baba. Kövér néni el, biciklivel. Szatyrában répa, zöldség és krumpli. És valami lábos is, zománcos kis lábos. Lapos a hátsó kerék. A gyerek nézi. Baba. Hazemegyünk. Otthon jobb. Baba. Otthon pelenkaszag, fozelékszag, szeptemberszag. Szeptember behussan a lakásba, matat, kézirathalomba lapoz, nyugtalankodik. A gyereknek tente. Lefogalmazok egy rövid cikket napi megrendelésre. Dolgozunk. Az élet ki van rúgva, kisfiam. Azért fogalmazunk, hogy nektek, gyerekeknek, könnyebb legyen. Hogy ne legyen annyi gond, hogy takarodjon a bánat. Ágy alá, szekrény mögé a félelemmel. Ah, dehogy is. Azért írok, hogy nekem jobb legyen. Az a szeretet, amit ragozni lehet. Úgy sírsz, mint egy ördög. Áz élet ki van rúgva, kisfiam. Szeptember van és baba. Az ég egyetlen mocskos felhő Kelettől Nyugatig, és vissza. Permetez a hideg víz, lábzuhanyzik az Isten. Baba. Nem akarok több pénzt. Ennyi is megvigasztal. Az ám, a vigasz. Szeptember a barátom, nagyon beteg. Hever a kórházi matracon és ritkán ébred, pedig nem is alszik. Barátom alku tárgya. Nem, dehogy. Barátom már nem alku tárgya, az üzlet megköttetett. Pecsét és dátum, és itt kell aláírni. Barátomból csövek lógnak ki. Barátom mellett zacskó, abban könnyű hugy sárgáll, mint tokaji szamorodni. Baba. Szeptember szerkesztő ír. Küldj írást, olvasom, hanem azt is súgnám barátian, olvasom, hogy túl sok a mondat, és vigyázz, vigyázz. Baba. Szeretem szeptember szerkesztőt. Majd küldök írást. Legyen még több mondat. A világban eddig iksz mennyiségű mondat volt, és ezzel itt máris iksz plusz egy. Annyi mondat legyen, amennyi lehet. Baba. A siker is szeptember. Belerohad a napi bakancsba, átgyalogolsz vele fényen, vízen, temetődombon. Baba. Szeptember az halál. Szeptember az gyász és temetés. Szeptember az tor, Bakó szekszárdi háza, a család. Baba. Szeptember az csomagolás, három súlyos bőrönd, és köd. És Berlin. Baba. El fogok utazni. Hírek, felhők, konyakok Szív ezt az egészet hallotta valakitől. Nos igen, hogy kitől is, nyilván megmondhatná, szépen ideírhatná, hanem ez már olyan mindegy, mintha valóban megtörtént volna, mintha igaz lenne. Éppen olyan mindegy, mint a víz, amiben már lemosakodtunk. Szóval azt hallotta Szív, hogy Bakó András búcsúztató szövegét, azt a néhány sort, azt az egylendületű hírlapi flekket, amelyben legalább annyi kötelességtudat munkált, mint amennyi fájdalom, és amely a halál másnapján jelent meg a helyi újságban, bekeretezve, dőlt betűkkel szedve, úgymond kurziválva, egyszóval 47
