Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Pomogáts Béla: Magyar ezredforduló (Gondolatok a millecentenáriumra)
Pomogáts Béla Magyar ezredforduló- Gondolatok a millecentenáriumra Helyünk és sorsunk Közép-Európában „Helyünk és sorsunk Európában” - ezzel a címmel Bajcsy-Zsilinszky Endre írt egykor könyvet; elgondolkodva arról, hogy a magyarságnak milyen hatalmas kihívásokkal kell számot vetnie történelmének egyik legmélyebb válságkorszakában: a második világháború előestéjén. A könyv 1941 márciusában jelent meg, nem sokkal a Jugoszlávia ellen intézett német támadás és Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt, és minthogy a magyar-délszláv barátság kialakításában jelölte meg a követendő magyar külpolitikai stratégiát, a háborús cenzúra nyomban betiltotta. Nos, európai és közelebbről közép-európai „helyünkkel és sorsunkkal” most is időről-időre számot kell vetnünk. Különösen a millecentenárium közeledtével, midőn ez a számvetés tanulságos összehasonlításokra és következtetésekre ad alkalmat. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy miként változott meg közép-európai helyzetünk egy évszázad leforgása alatt: az ezredévi országos ünnepségek és a most következő ezeregyszáz éves évforduló között. Annak idején: a milleniumi ünnepségek után Jókai Mór a következő szavakkal zárta le azt az utószót, amelyet a jubileumi kiadványként megjelent tíz kötetes A magyar nemzet története című összefoglaláshoz írt: „A honfoglalás első évezrede bevégződött. Jól végződött be. A magyar nemzet rátalált önmagára... Harcias erényeit megtartva, kifejtve, mégis a békének őrét látja benne a világ. Mivelhogy hazáját, koronáját híven és önként szolgálja, nem fél a rabszolgaságtól többé. Nem harcol az idegen nemzetekkel, hanem versenyez velük: nem ellenségekkel, szövetségekkel veszi magát körül. Ámde az új ezredév az új honfoglalás fog lenni. Amit diadalmas fegyver ezer év előtt meghódított, amit annyi vérhullatás visszahódított, az eggyé- lett Magyarország új meghódításra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközeivel. Terjeszkedni nem föladata Magyarországnak; de emelkedni igen. Határain túl egy elfoglalni való hant sem vár Magyarországra; de határain belül nagy munka áll előtte.” Különös olvasni most ezeket a magabiztos szavakat. Hiszen az a Magyarország, amelyről Jókai beszélt, melyet a Millenium megünnepelt, azóta elveszett. Az önmagára találó, feladataira készülő büszke országot elsodorta két vesztes világháború, nyomukban két súlyosan igazságtalan békeszerződés, elsodorták az egymást váltó autoritárius rendszerek, a „kemény” és „puha” diktatúrák, az idegen hódítók és megszállók: a mostoha és keserves 20. századi történelem. Mindezzel természetesen megváltozott Magyarország közép-európai „helye és sorsa” is: ma az ország nem ugyanazt a helyet tölti be a régióban, mint egy évszázaddal ezelőtt, és 33
