Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Szepesi Attila: Egy köröndi bokályra; Dobszóló; Ezredvégi szonett; Nietzsche madarai (versek)
Szepesi Attila Egy köröndi bokályra (Páll Antal emlékére) Mintha nyári égből volna, verőfényben kék madár: kék a lába, kék a tolla, kék mezőben álldogál. Kékkel írva bóbitája, tovaszökken kék virágon; kék a szeme, kék a szárnya, lépte tűntén kék a lábnyom. Körülötte kunkorogva kék az ösvény, kék az inda, kék a hegy alatt borongó lánglevelű kék-iringó... Alkotta e kék bokályt fazekast műgonddal, ahogy kedve vígra vált jóbarátom, Páll Antal. Megformázta korongon, kipingálta dús kedvében: 900 és 74-ben székelyföldi Korondon. Dobszóló A Göncöl és a Pávaszem, az Arkturusz, a fagyos Antarész, fakó csillagok lobognak az ezredvégi éjszakában. Ezüst fáklyák 1
/
