Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Legenda Szabó Lőrincről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
mondják neki, hogy a versei rosszak. De voltak már sokkal nagyobb, és jó helyzetben lévő pályatársak, akiknek szintén megmondta a véleményét, és ezért tényleg gyűjtötte maga körül az ellenségeket. Domokos M.: Szabó Lőrinc önmagáról nagyon sokszor megírta, megvallotta, hogy az Erosz keresztre feszítettje, meg hogy mennyire ki van szolgáltatva ennek a szenvedélynek. S ennek voltak komikusnak tetsző megnyilvánulásai is. Magától Kál- noky Lászlótól tudok erre egy történetet, akivel ez közvetlenül megtörtént egy eszpresszóban. Valamilyen fordítás ügyben ültek össze még 1956 előtt Szabó Lőrinccel, és még valakire vártak, talán Rónayra, amikor is Szabó Lőrinc azzal a kérdéssel fordult Kálnokyhoz, hogy: „Pajtás, otthon felejtettem a szemüvegemet, roppant kínos, mert nem látom az eszpresszóba belépő hölgyeket, úgyhogy arra kérlek, hogy tüzetesen írd le a külsejüket.” Több se kellett Kálnokynak, aki a maga 19. századi ügyvédi stílusában elkezdte részletezően mondani Szabó Lőrincnek, hogy hát kérlek, most bejött egy középkorú, olyan mákos szürke hajú, omlatag, már elhízott nőszemély, és ezt nagyon részletesen elmondta, Szabó Lőrinc pedig hallgatta, majd újra nyílt az ajtó, újra belépett egy hölgy, akit Kálnoky úgy írt le, hogy Szabó Lőrincnek rögtön elment tőle a kedve, aztán a harmadik, de a harmadikat jóformán végig sem hallgatta Szabó Lőrinc, hanem fölcsattant: „Pajtás, te se vagy egy Adonisz!” Mintegy szemrehányást téve, hogy megrövidíti őt ezekkel a leírásokkal az élménytől. Én, mivel egy furcsa családi kapcsolatban is voltam vele, t. i. ugyanott dolgoztam egy időben, ahol a Nagyklára, a Természettudományi Múzeum növénytárában, ahol ő gombapreparátor volt, és oda Szabó Lőrinc is bejárt (egyébként a Tücsökzene egyik gyönyörű verse, a Gombák, ennek az élményköréből született meg), üzemi ebédelésre a Széchenyi gőzfürdőbe jártunk át menzajegyekkel a Vajdahunyad várából, s egyszercsak látom, hogy jön Szabó Lőrinc Nagyklárával, a Nagyklára vállára téve lapát kezét. Nem tudom, ki mondta azt, hogy a költő több ezer éves személy, Eliot-e, vagy másvalaki költő, de valóban egy több ezer éves személy jött ott szemben óriási fejével, nagy fekete keretes szemüvegével, ezzel a roskatag járással, és az ember érezte, tudta mögötte ezt a több ezer éves intelligenciát és tudást, ami Szabó Lőrinc- ben (azt hiszem, talán a legműveltebb magyar költő volt) olyan oldott állapotban volt meg, hogy az ember nem is érezte. Ahogy odajött Nagyklára vállára téve a kezét, olyan roskatagon és nem lehetett tudni, hogy hova néz, akkor tényleg az volt az embernek a benyomása, hogy ez a költő valahogy az ősidőkből jön. Keresztúry Dezső: Lőrinc, ha találkozott egy nővel, azonnal ajánlatot tett neki. Már majdnem, mint egy exhibicionista. Társaságban ezt mindenki tudta, és nevettek rajta a nők, de úgy ugratták is egy kicsit. Egy nagy, igazi nagy szerelme volt. Az az első szerelme Mikes Klárához, az mondjuk két évig tartó, három évig tartó szerelem volt, amiről különben gyönyörű költemények szólnak. Akkor kezdett Lőrinc igazán szép verseket írni, mikor Mikes Klárával megismerkedett: az akkor nagyon nagy szerelem volt, aztán kihunyt. Klára egy ideig vívott ez ellen, aztán tudomásul vette. Ekkor kezdett átváltani arra, hogy ja, hát ha nem szeretsz engem, akkor legalább fizesd meg az én passzióimat, és előfordult, hogy egy övét vett, egy divatos övét annyiért, amennyi az én egész havi fizetésem volt. De hát a Lőrinc odaadta, ami pénze volt, s Klára meg elköltötte. Egyébként a Korzáti volt a nagy szerelme. Aki jellemző módon végül öngyilkos lett, mert ő se tudott megszabadulni Lőrinctől, mert Lőrinc elbűvölő tudott lenni, pláne, ha nőt kellett főzni! Tehát az a szegény Korzáti se tudott megszabadulni tőle. Volt Balatonfüreden egy Lipták Gábor nevű autodidakta író, akinek az az egy jó tulajdonsága volt, hogy nagyon odafigyelt, és ha valakire odafigyelt, akkor nagyon tanult is tőle. Hosszú ideig volt náluk Lőrinc, és voltaképpen azzal fizetett, hogy Gábort megtanította írni. Sokszor diktált Lipták Gábornak. Emlékszem rá, hogy akkor írta ezeket a szonetteket Korzáti haláláról, és 55
