Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
a következőket: „Nagykőrös városa néhány évig bizonyos tekintetben központja volt a magyar irodalomnak, abban az időben ti., midőn Arany János falai között lakott. Az írók Pestről és vidékről ellátogattak hozzá, sokszor csak barátságos találkozó kedvéért, máskor hogy valami készülő vállalathoz Arany irodalmi támogatását megnyerjék, vagy legalább annak programját megbeszéljék vele.”46 Az első jelentős látogató Tompa Mihály volt, aki már fél évvel Arany Nagykőrösre való érkezése után meglátogatta a költőt. Ekkor még személyesen nem találkoztak, s ezt használta ki Tompa azzal, hogy inkognito toppanjon be. A találkozás hangulatát remekül érzékelteti Tompa egy levele, melyben Szemere Miklósnak számol be látogatásáról. „Legjobban töltöttem az időt Aranyéknál: Szász Károly, Mentovich szinte ott voltak. Furcsa volt találkozásunk, de persze ezt élőszóval kellene neked elmondanom: így nem ér semmit! Bementem hozzá, nóta bene, előre megírtam, hogy májusnál e- lőbb nem megyek, vagy tán akkor sem, mert beteg vagyok - tehát nem várt: sohasem láttuk egymást. Bementem; köszöntem illedelmesen, és traktáltam őt per tekintetes úr! mondván: hogy én egy átutazó fehérmegyei, közbirtokos vagyok, itt étetek, óhajtottam látni, mint költőt stb. Hideg szívességgel leültetett. Előhoztam, hogy: annyival inkább örülök a szívességnek, mert fiatalabb koromban kivált, én is gyakoroltam poézist, persze csak álnév alatt. Erre keveset szólt; mondván aztán: hogy egy rakás vers most is van nálam, ha nem restellné, igen szeretném felolvasni: erre igen különös képet csinált: — aztán mondván, hogy a legújabb vállalatokban is részt vettem: Remény, Phönix, Album, stb., de ott is álnév alatt, egyre figyelmesebb kezdett lenni; aztán mondtam, hogy: remélem, mikép álnevem talán nem kerülte el figyelmét; erre ő azt mondta, ő is reméli, s ekkor végre kérdezte, mi volt az az álnév? s én rögtön és hangosan feleltem, felugorván elébe a székről: Tompa Mihály! A többit nem írom le, mert nem lehet; hidd el, ez a tréfa igen derék volt.”47 48 Érdekes elolvasni ugyanezt a látogatást Arany szemével nézve, ő sógorának írja le Tompa érkezését: „Nagyobb újság ennél az, hogy Tompa, kivel, amint tudod, öt év óta levelezek, valahára meglátogatott. Pénteken, f. hó 20-án, délután állított be hozzám, in cognito, de én rögtön gyanúba vettem, s így kénytelen volt elnevetni magát, 23-a délig mulatott nálam, aztán visszapályázott. Az ötvenes évek első felében még csak ritkásan fordulnak meg a látogatók Nagykőrösön, később azonban egyre sűrűbben nyitják rá az ajtót Aranyra. Csak egy hirtelen összeállított névsor is jól mutatja, hogy mindenki ott volt, aki számított: Jókai Mór, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Sárosi Gyula, Toldy Ferenc, Gregus Ágost szerepel a látogatók listáján, és igazat kell adnunk Beöthy Zsoltnak, aki egyenesen Nagykőrösi Irodalmi Körről beszél irodalomtörténeti kézikönyvében. Mit jelentettek Arany számára ezek az egyre sűrűsödő látogatások? Sokkal többet a nagykőrösi magány megtörésénél. Ezúttal már nemcsak arról van szó, hogy a vendégek feloldották a költő rossz hangulatát, elfeledtették vele problémáit. Kemény, Csengery, Toldy neve annak a jele, hogy az irodalmi életben az ötvenes évek második felében Arany János került a legelőkelőbb helyre, s hogy egyre inkább nem a látogatók a fontosak, hanem a látogatott, és minél jobban közeledik 1860, annál inkább előtérbe kerül Arany távozása Nagykőrösről. De megkoc46. Szilágyi Sándor előszava Benkó Imre Arany tanárkodásáról írt könyvében - Törös id. mű 247. o. 47. Törös id. mű 248. o. 48. Leveleskönyv 143. o. 51
