Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)
Hirtelen nagy embör lőtt belülem. Bár a parasztok persze a diktatúra ellen vótak, de mögválasztottak éngöm a községi, járási, vármegyei, de még az országos szovjetbe is, vagyis országgyűlési képviselőnek választottak. Lőttem én direktóriumi elnök, vöröskatona, s mindön Istenharagja aztán. Hanem húsvétkor gyütt éggy távirat Tengődre, amiben ez állt: Tóth Paal elvtaarsat kinevezem a forradalmi törveenyszeek elnökeenek STOP Roonai zoltan neepbiztos STOP + Hennye az áldóját, hát ez mán nem hiányzott. Én a háborúban sé öltem mög sénkit, polgárháborúban sé akartam. Magam mellé vöttem két józan gondolkodású öreg magyart, Csepeli Jánost mög Szűcs Józseföt. Nagyon távoli rokonaim vótak, de mégiscsak azok. Szőnyi Géza mérnök lőtt a vádbiztos. Eleinte kisebb ügyek vótak. Hogy valaki két mázsa fává’ többet vitt el. Gyütt a Szép Jóska Mári, hogy a férje állandóan részög, tiltott hazárdjáték, mög ilyen tyúkpörök. Hanem aztán valaki Miklós atyát, a plébánosunkat vádolta be izgatással. Miklós atya nem tadagta a vádat, de mögbánást mutatott. Az öregök rá szerettek vóna húzni pár hónapot. Úgyis kígyót-békát kiabálnak ránk, hogy vallásellenösek vagyunk, istenká- romlók. Az lössz a büntetése, hogy éggy hétön át mindön nap jelentközik nálam. Úgy is lőtt. Annyit még nem gyóntam életömbe, mint azon a hétön. Mert néha lőtt vóna mit. Éccő gyün awa’ valaki, hogy a Klein Jenő a direktórium ellen robbantásos merényletöt akar e’követni. Behozták, nagy vörös szalag vót a gomblyukán. Mondom neki: Jenő bácsi, ez magának nem való. Tőgye el a zsebibe. Nem szégyölli magát, hogy emböröket akar fő’robbantani! De ű így nem, mög úgy nem. Hát hiába, itt van a vádirat, mondom. Az öreg nagy szájhős vót különben, az egész falu tudta. Biztos csak a szája járt, hogy így köllene mög úgy köllene velük végezni... Hát beköpték. Gondó’koztam, itt van ez a két pogány paraszt, ezök elítélik, mert az ügyész biztos, hogy halálos ítéletöt kér ellene. Mi’csinájjak, mi’csinájjak? Fő’hívtam Porlódon az éggyik vádbiztost, úgy hívták, hogy Lusztig Géza. Mondom neki: Te, Géza, té zsidó vagy, ugye? Az. Küldök neköd éggy izraelita vallású egyént. Légy szíves, vizsgáltasd mög az elmebeli állapotát törvényszéki orvosszakértővel. Addig én ítéletöt nem akarok hozni, míg nem tudom, beszámítható-é vagy sem. Ugyan, mit gatyázol vele, aszongya. Majd elintézöm én. A bűrit huva kű’ggyem? Hivatalos írást kérők, mondtam, éggy haja szála sé görbülhet mög. Lévágtam a kagylót. E’kűttem a hivatalszolgálat Hosszi Dömötör bácsiér. Huszár vót az öreg, mint én valamikó. Dömötör bácsi, tud még lovagolni? Tudok, Pista. E’magyaráztam neki, hogy röggel két vörösőr kíséretibe beküldtem hintóval a Kleint, vissza kéne űket fordítani. Möglössz, Pista. 12
