Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)
Óvakodjatok az olyan embertől, akinek egy nadrágtartója volt, amikor hatalomra jutott, mondotta Edgar Lee Masters, a nagy amerikai politikacsinyáló. Tóth Pál nem csak őt nem ösmerte, a politikát se igen. Nem hitte, hogy a szocializmus szinte bibliai rendeltetése a földön, hogy a szenvedést magasabb szintre emelje. Nem hitte, hogy a politika gyöngéd művészetének az a lényege, hogy minél több pénzt szedjünk össze a kampányra a kevés befolyásos emberektől, és minél több szavazatot a sok szegénytől, és közben mindkettővel elhitessük, hogy majd megvédjük a másiktól. Hogy a politikai tehetség lényege az a képesség, hogy meg tudjuk magyarázni, miért nem váltak be jóslataink. Tele volt energiával, és harminc körül úgy érezte, a történelem soha vissza nem térő lehetőséget adott a kezébe, hogy a szegények sorsán jobbítson. Ezt akkor is úgy érezte, amikor a Margit-hídon sétálgatva végignézte, hogy lövik a monitorok a szovjetházat. Ennek okából csak szemezgetve és inkább csak jellemzés helyett idézek további két parlamenti beszédéből. A szűzbeszéden felbátorodva ugyanis már két nap múlva szólásra emelkedett: Elvtársak! Amidőn az úgynevezett válaszjegyzék áll előttünk, amelyet tulajdonképpen a szövetséges burzsoázia nyújtott nekünk, világosan látnunk kell, hogy a proletariátus vérvörös csillaga meggyuladt ugyan az égen, de nem ragyog még az egész világ nemzetiségei felett, egyes fekete felhők borítják még az eget, s azon az úton, amelyen elindultunk, hátunk mögött a hidakat felperzseltük. Csak előre van út. (Ügy van!) Visszatekintve az évtizedes múltra, hány Krisztusa volt ennek az eszmének! Most, midőn egy táborban lennénk, két neve van az egységnek, vezeték és keresztneve. Igaz, a szocializmus vezet a kommunizmushoz, de ha keresztnevet is épp úgy kell értékelni, mint a vezetéknevet. (Úgy van!) ...Kun elvtárs hozzászólásában azt mondta, hogy nyújtsunk békejobbot, de amidőn békét kérünk, ne olyan békét írjunk alá, amellyel a halálos ítéletünket írjuk alá — hiába, a költészet hatalma. - (Egy hang: Nem békéről van szó!) Arról van szó, hogy tárgyalni fogunk, és ha békét ajánlanak nekünk, ne írjuk alá azt a békét, amely a mi halálos ítéletünket tartalmazza. Le akarják metélni végtagjainkat, az életerőt akarják elvonni tőlünk... Az tűnt fel nekem Kun elvtárs beszédében, hogy Oroszországról éppen csak egy szóban emlékezett meg, tehát akkor, amikor erre a lépésre készülünk az entente-tal, kérdezzük meg Oroszországot is, amelynek mi szövetségesei lettünk, és árulóivá ne legyünk. Fontoljuk meg, milyen békét írunk alá, mert olyan alkalom, hogy az ipari munkás, a földmunkás meg a fejmunkás egy akaraton van, és eléri azt, amire sóvárgott, a megváltó világszabadságot, még egyszer nem lesz. A próféta szólt belőle. Hogy mennyire nem voltak egy akaraton, azt maga Kun Béla demonstrálta az összegyűltöknek, aki az utolsó napok egyikén felállt és elmondta, hogy a csepeli munkások, akikhez ő mindig erőt gyűjteni ment, megverték. Tóth Pálnak volt még egy beszéde a föld tárgyában (június 23-án), hogy a csöngőiéi földeket meg a Pallavicini-uradalom egy részét csatolják Tengőd 21
