Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Cseke Péter: Hamu alatt őrzött parázs
M. A: Én Attilát tökéletesen megértem. Egyik közös ismerősünk sorsa talán jobban megvilágítja, hogy miért volt helyénvaló az álláspontja. Balázs László magyar szakos tanár szintén nehéz időkben volt polgármester Korondon. Mivel jól dolgozott, őt is kirúgták. Aztán az RMDSZ felkérésére jelöltette magát. Ebből egy olyan botrány lett, hogy heteken át szellőztették az újságok: Korond kommunista polgármestert akar? A helyhatósági választások előtt engem is felkértek, hogy városi tanácsos-jelöltként induljak. Visszautasítottam. Nem akartam, hogy aztán az Udvarhelyi Híradóban azt írják: a kommunisták megint odatolakodtak, meg akarják ragadni a hatalmat. Pedig én nem is voltam kommunista... Cs. P.: Azért különbséget kellene végre tenni: végeredményben azok voltak többségben, akik túlélési stratégiából váltak annak idején párttagokká, és nem meggyőződésből vagy pláne karrierizmusból... M. A: Az átlagember nem disztingvál. Mert éveken, évtizedeken át ott látott a gyűlések emelvényein... F. T.: Nem is az átlagemberrel van a baj, mert az észre sem veszi talán az ilyesmit. De elég egy rosszindulatú valaki, aki most akar érvényesülni, hogy ezt megszellőztesse... G. G.: December 22-én én már bent voltam Udvarhelyen. Volt egy nagyon jó román barátom, és én akkor azzal voltam elfogalalva, hogy őt és a hozzá hasonló gondolkodású románokat valahogy megnyugtassam. Azért az én lelkiismeretem sem volt egészen tiszta, mert éreztem, hogy húszéves kommunista múlttal... Cs. P.: Nem párttagsági múltat akartál mondani? G. G.: A helyzet az, hogy én számításból lettem párttag; azért, hogy érvényesülni tudjak. Namármost: én rettenetesen szégyelltem ezt a dolgot. Amikor jött ez a változás, azt hittem, hogy most egy nagyon komoly katarzisos folyamat indul be. Mindenki elismeri a kisebb-nagyobb bűneit, s aztán majd meglátjuk, hogy miként léphetünk tovább. Ezért mondtam a szentpáli templomban, ahol a falugyűlés zajlott, 1989 karácsonyán: ha valaki ellen vétettem, vagy ha úgy érzi, hogy valaha is valamivel .megbántottam, akkor az most mondja el. Hogy legyünk tisztában a dolgokkal. Én nem jövök Saulként, hogy Pálként távozzam. Vállalom a múltamat. Ha valami olyasmit csináltam, azt most olvassák a fejemre. Ha kiszolgálója voltam a hatalomnak, és abból a köznek kára volt. Nem állt fel senki, nem vágott a fejemhez senki semmit. És akkor én azt mondtam: egy lépést hátrább mindazok, akik addig valamiféle vezetőszerepet vállaltunk. Jöjjenek a hiteles emberek; azok, akik a múltban valamiképpen tanújelét adták elhivatottságuknak, és nem kompromittálták magukat... Akkor tényleg azt hitte az ember, hogy meg fog változni minden. Most valahogy olyan nevetségesnek tűnik az egész. Cs. P.: Magam azokban a hetekben-hónapokban Erdély-szerte sokfelé megfordultam és mindenütt azt tapasztaltam, hogy a hiteles emberek elsősorban a lelkészek közül kerültek ki. Forrai Tibornak a Falvak Népében megjelent Homoród- szentpáli tudósítása szerint (1990. 4.) így volt ez a Homoródmentén is. F. T.: Lelkésze válogatja, általánosítani nem szabad. Azóta sokukról kiderült, hogy bizony nem éppen azok voltak, akiknek szerettük volna tudni őket. Magyarázatát nem tudom adni, de tény, hogy most is távol tartják magukat a rendezvényeinktől. Ha ők ott lennének rendszeresen, egész biztos, hogy a közönség is másként viszonyulna. Kászoni József 1990-ben felajánlotta, hogy a szentmártoni templomban nyissuk meg az első szabad művelődési hetet. Még a tapstól sem zárkózott el. Mások másutt egész másként jártak el. Nem tudok rajtuk eligazodni, ez az igazság... Cs. P.: Tőkés László királyhágómelléki (és nem csak királyhágómelléki) református (és nemcsak református) lelkészekhez (és nemcsak lelkészekhez) szóló 44
