Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 12. szám - Bárdos B. Arthur: A tordai hasadék (vers)
Bárdos B. Arthur A tordai hasadék mozaik-kövek 1. Mintha ma lenne: kőről kőre lép a freccsenő habokban ama tízegynéhány éves, sovány süvölvény - s máris birtokolja életét: magához kövezi a táj. 2. Se csermely, se folyó: a patak pezsdül, mohos tömbök szorosán vág keresztül — épp a szabálytalanság a szabály, ha rombolva új medret alkot. 3. Mintha ma lenne: sodrását követve, hozzá hajol — hasonmására les az aki voltam / voltaképpen mégsem... / 4. A víztükör sebes szilánkjai szaggatják az arcot, mely immár az övé sem. A horpadó fej, elfolyó szem, száj figyelmez és fegyelmez: magadra vess - légy résen!... 5. Kiállhatok az ormok tetejére vagy zordon szurdok fenekéről pillanthatok a pazar égre, egyformán közelít a kezdet és a vég — maroknyi por, maroknyi kő pihen rovátkás tenyeremben, ennyi marad meg: mindig egy marék a megvont határokkal szemben.
