Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - Sándor Iván: A történelmi élmény rétegei

ba. Akkor még csak tízes-húszas-harmincas csoportokat láttam, de mintha kialakult volna valamiféle emelvény, amit én aztán sohasem láttam, mert a nyomdában kezdtem el dolgozni. Ez általában 2-3 órás munka. Akkor elkészül a lap első imprimatúrája, és jön további 2-3 órás munka, a korrigálása. Mikor bementem, felhívtam a szerkesztőséget, ahol a szerkesztőbizottságnak, nem emlékszem már mely tagjai voltak bent, és megbeszéltük, hogy adjanak telefontudósítást, ha valami olyan történik, ami fontos. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 6 és 9 között legalább három-négy telefont kaptam. A telefonok közül egyedül Szabó Ivánéra emlékszem vissza. Bár emlékezetem szerint ő korábban telefonált, mint ahogy az általa elmondott emlékanyagban ő emlékszik. De ennek nincs különösebb szerepe, és biztos sem vagyok benne. Jegyzeteket tudtam csinálni a telefonok alapján. A nyomdában nagyon feszült volt a hangulat. Ott nemcsak a kapuban állt belügyi őrség, de a nyomdászok és művezetők legalábbis egyharmada beszervezett bel- ügyis volt, mindenesetre kötelezően jelenteniük kellett azt, ha valamit jelenteni valónak találtak. Mint szerkesztőnek, volt nyomdai belépőm. Miután két és fél éve jártam be a nyomdába, s a rendészeti emberek nagy része vagy ismert engem arcról, vagy tudták, hogy milyen színű az igazolvány, formalitás volt ennek a felmutatása. Aznap azonban nem volt formalitás. Délután bizony megállítottak, ketten kontrollálták a belépőt. A második emeleten ült ott a bejáratnál egy férfiú civilben, és mégegyszer kontrollált. Este, emlékezetem szerint úgy 9 és 10 óra között, amikor már majdnem készen voltam a lap korrigálásával, felszólnak a portáról, hogy engem keresnek a Műegyetemről hárman. Azt mondtam, hogy engedjék őket be. Hogy én hogy képzelem ezt... Kérek egy nevet. Bemondják, hogy a vezetőjük Nemesik Endre vegyészmérnök-hallgató. Mondom, annak a lapnak a szerkesztőbizottsági tagja, amelyet most nyomunk. Ehhez hozzátartozik, hogy egy-két szerkesztőbizottsági tag mindig bejött hozzám segíteni a korrigálásban. Tehát nem volt szokatlan. Mondtam, jönnek be a szerkesztőbizottságom tagjai, vállalom értük a felelősséget. „Tessék lejönni személyesen.” Azt mondták, a küldöttségből egy ember mehet fel. Azt mondtam, kérem, Nemesik Endre, a Jövő Mérnöke szerkesztőbizottságának a tagja. Nagyon szerény, nagyon csendes, a politikától távollevő diák volt. Feljön a csigalépcsőn. Járt ő már a nyomdában, de mégis sápadt volt. Azt mondja, Iván, ne haragudj, de engem küldtek. Az Aulában folyik egy gyűlés, és a pontokat ki kell nyomtatni a Jövő Mérnökében. Most is él bennem a zavart arca, ami azt jelentette, hogy valamit elvállalt, amiben hisz és nagyon fontosnak tart, de tudja, hogy ez nagyon nehéz ügy, tudja, hogy engem esetleg nehéz helyzetbe hoz. Ismerte a gondolataimat, de ő azt mégsem tudhatta, hogy én hogy „reagálom le” amit mond. Egyszóval a sorstárs, a barát, a humanista, aki tudja, hogy a másik embernek esetleg gondot okoz, de az ügy, amit ő felvállalt, olyan, hogy mégis meg kell tennie ezt a lépést. Megnéztem, hogy mi van a felhívásban. Nem ért váratlanul, mert a telefonok előzetesen, ugye, már jöttek. Azt mondtam, jól van, ezt ki fogjuk nyomtatni. Ilyen egyszerűen történt.

Engedje meg, hogy itt most elővegyek egy jegyzetet és Varga László történésznek a Századvég 1989. 1—2. számába írt dokumentációjából felolvassak néhány mondatot. A műegyetemi nagygyűlésen „este 7 óra felé gyakorlatilag megfogalmazódott mindazon követelés, amely a következő napok eseményeit meghatározta. A korábbi gátakat félreseprő, egymást bátorító felszólalások szinte eufórikus állapotot idéztek elő a hallgatóságban. Fél nyolc körül hangzott el az a javaslat, hogy a követeléseket be kellene olvasni a 8 órás hírekben. Három diákkal útnak indították Jankovich István adjunktust. A rádióban csak 5 pont beolvasását vállalták, ezt a diákok elutasították. Mire visszaértek a Műegyetemre, addigra odaérkeztek már a munkások Tatabányáról, Csepelről és a Beloianniszból. A diákság Cholnoky

72