Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Méhes Károly: Nagyon fehér, Egy kapcsolat új alapokra helyezése (versek)
Méhes Károly Nagyon fehér A szavakból úgy rakosgatni össze a verset ahogy isten homokszemekből a sivatagot — hisz emlékszel még a roncstelep adományaira a rozsdás csapágyakra amiket aztán napokig olajban áztatva alkalmassá lehetett tenni ,.gokartkeréknek” istenien zörgött az aszfalton volt még persze ezerféle vasdarab rugók kibelezett motorok kajlára görbült abroncskerekek no meg mérhetetlen olaj és kosz (erre rendszerint csak otthon „döbbentünk” rá) az igazi szenzáció azonban a kitört szélvédöjü csepel teherautó vezetőfülkéje volt benne feledték a kormányt és a fölhasított ülést állandó veszekedés folyt a sof őrségért s ha lábunk nem is ért el a lötyögős gázpedálig lehetett hangosan berregni és a fékezést imitálva nyikorogni hozzá aztán ha a többiek hazatakarodtak vacsorázni begyűjteni az aznapi nyakleveseket egyedül maradhattál a csöndben többé nem pöfögtél csak hátradőlve laza tartással előkelőén kormányoztál mint alain delon a tegnap esti filmben nizza felé a szemedet is behunytad úgy suhantál otthon csak válladat vonogattad mikor anyád kisírt szemmel ráncigáit pofonokat emlegetett és apádat hátborzongató meleg sütött a kezéből ahogy a tarkódon egy percre megpihent Egy kapcsolat új alapokra helyezése Egyszer egy jeles összejövetelen jól megkaptuk, hogy a hülye magyar költő azért ír annyit a tengerről, mert nincs neki tengere. „Mért nem vállalja föl inkább a Zagyvát?” — kérdte a vádoló. 31
