Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - A magyar filozófiatörténetről (Román István beszélgetése Hanák Tiborral)
Részben már elmondtad, miként gyűjtötted az anyagot, de azért bizonyára sokat kellett küszködnöd a források beszerzésével. Egyáltalán meg lehet írni külföldről egy ilyen jellegű témát? Most megjelent könyvem, a Geschichte der Philosophie in Ungarn igazolja, hogy lehet. Néha persze valóságos falakba ütköztem, — gondold meg, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek viszonyairól beszélek, hiszen mikor elkezdtem intenzíven foglalkozni az anyag rendezésével és megírásával, már régen volt. Legalább öt évet bíbelődtem a kézirattal. Voltak azonban önkéntes futáraim, csempészeim, kalózaim, munkatársaim, akik a magyarországi könyvtárakban összeszedték, másolatban kiküldték, kihozták a nélkülözhetetlen anyagot. Az előszóban vagy a bevezetőben meg is írom, hogy kollektív munka eredménye ez a könyv, valódi összeesküvés a magyar filozófiatörténet érdekében. Hálás köszönet érte mindenkinek, aki valamilyen módon segített a hosszú és nehéz évek, évtizedek folyamán. Barátaim, rokonaim, ismerőseim körében elterjedt a híre, hogy mivel foglalkozom, s mindenki hozott a batyujában egy-egy filozófiai művet, kultúrtörténeti munkát, folyóiratot. Nem volt rossz hely ebből a szempontól Bécs, nemcsak a közelség és az átutazók sűrűsége miatt, hanem mert az osztrák Nemzeti Könyvtár, a Nationalbibliothek igen gazdag magyar anyaggal rendelkezik, főképp ami a régi publikációkat illeti. Megtalálhatók a nagyszombati magyar jezsuiták filozófiai írásai vagy a Magyar Tudós Társaság első kiadványai, Köteles Sámuel, Nyíri István, Purgstaller József és mások írásai. Feltűnt, hogy könyvednek ezt a címet adtad: Geschichte der Philosophie in Ungarn, — A filozófia története Magyarországon, nem pedig azt, hogy „A magyar filozófia története”. Van ebben valami szándékosság? Mit akartál ezzel kifejezni? Az, hogy a „magyar filozófia” meglehetősen kérdéses és félrevezető fogalom. Nem kívántam azt a látszatot kelteni, hogy feltételezem a magyar nemzeti filozófia létét, vagy hogy nemzeti alapon kívánok a filozófiával foglalkozni. A filozófia ilyen megközelítése —- eltekintve a naiv kezdetektől — megkérdőjelezi a filozófia egyetemességét és eddig mindig a dilettantizmusba torkollott. A harmincas, negyvenes évek idevonatkozó vérgőzösen hazafias próbálkozásait jobb elfelejteni. — De volt egy súlyosabb oka is a címválasztásnak. Főképp a középkori, a reformáció és ellenreformáció irodalmában sokszor nehéz megállapítani az egyes filozófusok nemzeti hovatartozását, mert ez számukra nem is játszott olyan jelentős szerepet, mint a 18. században feléledt nacionalista gondolkodástól kezdve. Közismert, hogy a „Hungarus” nem mindig jelentett magyart, hanem csak magyarországit. Ebből a tényből azonban nem vonhatjuk le, hogy Dudith (Dudics) Andrásnak vagy Czabán Izsáknak nem volt szerepe a magyar művelődéstörténetben, — viszont azt sem tagadhatjuk, hogy szerepük volt a horvát és szlovák kultúrában. Igen sokan vannak, akiket ebben és abban a filozófiatörténetben is számon tartanak. De természetesen a történelmi Magyarországot veszed alapul, mikor a magyarországi filozófiatörténetről beszélsz. Igen. A szellemi életben és a történelemben nem lehet országrészeket kiiktatni; ha a magyar filozófiai életnek vannak nyomai Nagyszombaton, Kassán vagy Kolozsvárott, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nincsenek nyomai. Ezek ténykérdések, melyeket nem lehet kiiktatni azzal, hogy levesszük az emléktáblákat, vagy összetörjük a sírköveket. Ezt csinálták a Rákosi-rendszerben, pl. mikor a kisföldalatti egyik szerelvényéről leszerelték a táblát, mely szerint abban a kocsiban utazott I. Ferenc József. A pestiek erre azt mondták: mától kezdve nem utazott ezen Ferenc József. A török hódoltság idején a magyar szellemi életnek két súlypontja volt, Felvidék és Erdély. Talán lesz még mód rá, hogy Klaus Held „Treffpunkt Platon” sikerkönyvét ismertessem rádiónkban. Filozófiai útikalauz ez. A Földközi-tenger filozófiai színtereit és vonatkozásait látogatja végig. — Meg lehetne írni ennek a magyar változatát, bemutatni Pozsony szerepét, a nagyszombati jezsuiták filozófiai működését, Pápa és a kanti filozófia kapcsolatát, Eperjesen Vandrák Andrást és Szlávik Mátyás működését, Zágrábot mint a jogpozitivizmus ugródeszkáját Pauler Tivadar számára, Sárospatakon többek között a kartéziánus Pósaházit vagy a hegelista Erdélyi Jánost, aki Ady szerint az első magyar 80
