Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Szörényi László: Corvin-közi presszó

kat Marbachban, Schiller szülővárosában őrzik a múzeumban, már mindent elhittek. A neves varázsló és feltaláló eszerint részt vett a mohácsi csatában is, de megmenekült, és később Svédországban telepedett le, ahol az angolvécé őstípusát tökéletesítette. Különösen meggyőzőnek hatott Psandpfukler általam koholt szülőhelye: Kaisersaschern Leineingen ab Höhe; nem sejthették szegény ártatlanok, hogy én nem csak Thomas Mannt olvastam, hanem az aradi vértanúk emlékiratait is.

Egyik nap majdnem lebuktunk. Éppen Hodinkával fűrészeltem ki a kosárlabdapálya hálójának tartóoszlopát, amikor Kaszás tanár úr fellázadt; de mikor meggyőztem, hogy erre is csupán a tábortűzi előkészületek miatt van szükség, megbékélt.

Nehezebb volt a párttitkár meggyőzése. Jocót nem látták el az istenek kellő hermészi bájjal; egy lány sem volt hajlandó lefeküdni vele, nem úgy, mint G. tanár úrral, a daliás KISZ-vezetővel, és besúgóval. Pedig mindent megtett, hogy szexuális légkört teremtsen maga köré: hetven éves édesanyját is lehozta, aki rózsaszín bugyiban és melltartóban mászkált a táborban, miközben fiacskája békésen szalonnázott, vöröshagymával. (Igaz, ezt ő megtette tanév közben, a Nemzeti Színház páholyában is.) Jocóra pedig fontos feladat várt az eljövendő tábortűznél, ugyanis fel akartuk akasztani. Mikor ezt közöltük vele, eleinte meghökkent, de sikerült meggyőznünk, hogy ha olyan jó fej lesz, és vállalja a rá osztott szerepet, akkor a nők sorba fognak állni a sátra előtt. Elhitte, és vállalta.

Végül felvirradt, akarom mondani levirradt a nevezetes este. Megérkeztek a szovjet és keletnémet elvtársak, illetve az osztrák és nyugatnémet vendégek. A hatalmas tábortüzet körülkönyökölték, illő távolságban az egyes csoportok: mindenki feszülten várt.

Okolicsányit a fenyőfára küldtem. Neki ugyanis volt egy Csehszlovákiából becsempészett riasztópisztolya, akkor hozta, mikor Komáromban gyógyította ki szerelmét, a kopor- sós lányát komplexusaiból. (A leányka ugyanis — papája foglalkozása miatt — negative viszonyult Kareszhoz, illetve a szerelemhez, ezért Okoli mint jó pszichológus, a papa műhelyében tette őt magáévá egy tágasabb koporsóban. Meg kell jegyeznem egyébként, hogy ebben az időben lila koporsókat árultak Komáromban. Civileknek sima lilát, kommunistáknak ugyanezt vörös csillagokkal.) Az ő lövése volt hivatott majd megindítani a valóságos műsort, de addig még zajlott a vendégek tiszteletére inszcenált ál-tábortűz.

Irodalmi rejtvényműsorral kezdődött. Első kérdés: Ki írta ezt a jelenetet? Mészáros zongorázó patikusnét alakított, Hodinka, a képzeletbeli zongora mellett daliásra domborítva a mellkasát, ordította:

— Róbert! Te elraboltad szerelmem és szívem!

Senki sem találta ki, hogy ez Daudet: Tarasconi Tartarin című regényéből van.

Mészáros ezután hullát alakított; Hodinka női krokodilkönnyekkel sírt fölötte, és így jajveszékelt:

— Egy hős volt, egy hős! Játsszák el a sírjánál az Eroticát! Erre már akadt egy német srác, aki kitalálta, hogy ez a Varázshegyből való.

A harmadik kérdést én magam adtam fel:

— Honnan van a következő idézet: „Ja k Vám pisu, csivo zse bolje?!” Az orosz elvtársak felszabadult mosollyal ordították, örvendve, hogy végre ők is értenek valamit az egészből: „Puskin! Tatjána levele Anyeginhez!”

— Nem! — válaszoltam én. Ez Hruscsov levele Mao Ce Tunghoz. (1963 nyara volt.)

Ez volt a jel. A fenyőfáról eldördült Okolicsányi pisztolya, Gazdag Gyuszi, aki időközben lopva elfoglalta a tábori rádiót, recsegve beordította a hangszórókba, hogy:

— Kezdetét veszi a KIS JÚLIUSI ANTISZOCIALISTA FORRADALOM!!! — és feltette a „Meghalt a cselszövőt” a lemezjátszóra. Hodinka és vele együtt hóhérnak öltözött csapata előtört a nádasból; a hóhérruhát ellopott szalmazsákokból alakítottuk ki, eléggé el nem ítélhető módon ollóval szemnyílást vágva a kincstári tulajdonra. Maradtak sértetlen zsákok is, a hóhérok csapata ezt a tanárok fejére húzta, előzőleg mindenesetre leütötték őket evezővel. Ünnepélyes lassú gyászzenével ketten beszállították a bitófát: ezt a lefűrészelt kosártartóoszlopból ácsoltuk. A közepére egy táblát szögeztünk: IGAZSÁGÜGY38