Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

encsem-bencsemet házigazdák kisded gyermekeinek, hidegkosztot, mert takarékoskodunk: sajtot, szalonnát, szalámit, sót stb. Öt kerék trappista. (Útközben szépen megértek. Visszajövet hármat P.-éknek hagytunk Bécsben. És általában: a hidegkosztnak kb. a felét. Miután végigcipeltük Nyugaton meg Északon. — Páll Lajos még egy év múlva is abból evett bécsi látogatásakor.) Ági az abált szalonnát szereti. (Későn tudtam meg. Az abált szalonna már az üzletben megavasodik. Ránk is romlott. Pedig Erik az avas szalonnát szereti! De annyit ő sem birt megenni. Valahol Oslo és Stockholm között, egy útmenti pihenőn kiraktuk az egészet. Talán azóta is ott büdösödik.) Pick-szalámit, paprikás kolbászt veszünk Pesten. Nőm őnagysága — még annak idején — elkapott az utcán egy vörös csergéket áruló, máramarosi menyecskét. Megvettünk két takarót — á 900 lej —, a határra menet az ülésekre terítettük, hogy föl ne tűnjék, miszerint, netalán- tán csempészni akarnék őket (a vámos rájuk se bagózott), Bécsben eladtuk, á 900 schilling. Kányádi ajánlotta, hogy nyomassak magamnak, saját költségre, 50 Sajtóértekezletet. Loholás a Kriterionhoz, telefonálás Kolozsvárra: épp akkor nyomták a magyarországi rendelést. Marha szerencse. 50 x 23= 1150 lej. Utolsó előtti pillanatban jelent meg Erik új kötete is (Egy vers egyedül), abból szintén ötvenet fölpakolni. Ez már száz. A Kriterion adott, ingyen és bérmentve, reklámpéldányokat különböző kiadványokból (Balladák könyve stb.), még vásároltunk is (Erik!), gyermekkönyveket, miegyebet; összevissza 200 könyv a hátsó ülés baloldalán (jobboldalt én), az ülés alatt, a kocsipadlón. Furulyák. „Zenekalapács”, játékiparunk büszkesége (harmonika-szerű kalapácsfej műanyagból; nyávog. Üthetsz, nem fáj. V. kétéves kislánya — Oslóban — nagyon élvezte). Ronda cserépcsuprok (nem korondiak). Orosz vodka, három személyre a megengedett legnagyobb mennyiségben. És hol van még a saját cucc? Eriknek két rend ruhát is csomagoltak. Úristen! Télikabátot vinni kell. (Egy fenét!) Indulás előtt, verébszürke útiruhásan, meghallom, amint Erik és Öli aggódva tárgyal a dolgozószobában: viszek-e sötét ruhát. Mert odaát, ugyebár, mégsem illik. Ha már nyakkendőt úgysem viselek ... — Beszólok: nyugi-nyugi. Itt a ronda sötétzöld ünneplőm, egyenruhához hasonlatos, meleg, bő, nehéz szövet (daróc!), őnagysága tukmál- mánya. — És így tovább.

No s a Volga. P. (Bécsből) a nyáron lelátogatott Kolozsvárra, Säpsire, feleségestül, kocsival (1300-as Volkswagen). Leugrunk a Volgával Szént-Györgyre, nagy tanácskozás, piaparti. Külsők legyenek vadonatújak, a határokon ellenőrzik a récék mélységét. (Frászt.) Olajcsere 3-4000 kilométerenkint. Általában: mindent rendbetétetni! (Eközben, az éj leple alatt, a kisváros lelkes közönsége, megpillantván a bukaresti rendszámú Volgát, mind a négy tömlőből kiereszti a levegőt. Szerencsére (!) nem első alkalommal, úgyhogy Erik nem hisztizik. Képzelem, mi lehetett első ízben! — Most tehát: nehéz testi munka, fölfújni kézipumpával. Tyehnyika jeszty!) Hát rendbe is tétettetett minden, de még hogy! Mata- che, a szerelő, kinek neve visszhang gyanánt ismétlődött átkainkban Nyugat- és Észak-Európa különböző pontjain, istenesen bezsírozta az önindítót. (Hazatértünk után derült ki a gyári utasításból, hogy nem szabad!!!) — A költségek kétharmada Eriket terheli, egyharmada engem. Pénztár, költségvetés négyféle: Ágié, Eriké, enyém és közös. Ez utóbbiból fizettetik: szállás, közös mulatérozás és amit a glóbetrotterek plenáris ülése megszavaz. Tehát akkor: Föl Belgrádra!

De még hátra az utolsó felvonás: a nyugatnémet követség. Mert csak Németországra kell vízum.

4