Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Araczki László: Egy eszménykép színváltozásai (A Petőfi-kép módosulása a költő szülőházának vendégkönyvi bejegyzései alapján)
má alakítása csak lassan haladt előre. (Valójában csak az 1950-es évek elején lett a szülőház hivatalosan emlékmúzeum.) Közben az évek során számos országos potentát és szellemi nagyság is megfordult az alacsony gerendázatú ház náderesze alatt, Liszt Ferenctől Dankó Pistán, Feszty Árpádon, Bródy Sándoron, Kossuth Ferencen, Babits Mihályon, Kosztolányi Dezsőn át Móricz Zsigmondig, s jöttek a névtelenek ezrei és tízezrei, hogy erkölcsi adósságukat a költő előtt képzeletben leróják. Jöttek ünneplőbe öltözött lélekkel, kitárulkozásra készen, magukban hordozva vagy éppen itt keresve a korszak Petőfi-ideálját. A kevés híján könyvtárnyira duzzadó vendégkönyvi bejegyzések viszont nemcsak ennek az eszményképnek a nagyon is szembetűnő szinváltozásait tükrözik, hanem a kalligrafikus vagy kusza kézírások cirádáin ott kunkorodik nemzeti történelmünk elmúlt száz évének rajzolata is. Lapozgassuk hát gondolatban végig ezeket a páratlan értékű kortörténeti dokumentumokat. (A vendégkönyvi bejegyzések gazdag anyagának válogatását megkíséreltem időrendi sorrendbe állítani, mellőzve a kisiskolás fejtegetéseket és magyarázatokat, hiszen az emléksorok így önmagukban is illusztratívak. A filológiai hűség érdekében a stiláris esetlenségeken, sőt helyesírási hibákon sem változtattam, a neveket viszont csak akkor tüntettem fel, ha azok egyértelműen olvashatók voltak.) Az első bejegyzések az 1880-as, 90-es évektől találhatók, de meglehetősen szórványosak és hiányosak, s magukon viselik a boldog milleneumi idők „romlatlan békéjét” és romantikus patriotizmusát: „Hazádért, az igazságért haltál, nem egyszer tövis koronával jártál, nemzetünkre örök dicsőséget árasztottál. Nemzetünk dicsősége, hogy magyar voltál...” Dr. Rácz Géza ügyvéd 1884. okt. 19. „Lesták János pinczérből lett Vendéglős tetőtől talpig igaz szívű és lelkű magyar ki itt le rótta szive érzelmeit a mi halhatatlan költőnk Petőfy Sándor iránt. Könyező szemeimmel hagytam el az igénytelen kis házikót. De eházikó értékét feliül nem múlhatja az összes világon lévő királyi Paloták. Az Ur Isten őrizze e kis lakhelyet Ezer és ezer éveken keresztül” Lesták János 1905. november 10. „Egy igazi magyar leány, ki boldog, hogy láthatta halhatatlan költőnknek szülő házát.” Jánoshalmáról 908. X/10. Peller Etuska „Petőfi nem csak hirdette a haza szeretetet, de meg is halt érte, azért is nagyobb ő nálunk.” Bpestről 1908. 17/X. olvashatatlan aláírás „Honfitársak! Petőfi Sándor lángeszű hazánkfiának szülőhelyét megtekinteni: minden magyar embernek erkölcsi kötelessége! Petőfi Sándor életében sokat járt — tett a Magyar hazáért; s mi a Magyar haza gyermekei, tartozunk áldozatait méltányolni, eredményeit eredménnyel honorálni. Agitáljunk nagyszerű, hős, családi boldogságát és életét a Hazáért feláldozó Harcos emlékének változatlan kegyeletben való megőrzése iránt. Pártoljuk a „Petőfi”társaságot; adakozzunk a kiskőrösi Elöljáróságnál Petőfi-emlékekért; de főleg saját tiszta szívünkkel, lelkűnkkel szellemét, hazafiuságát elszánt buzgalommal kövessük: 56
