Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Pintér Lajos: Staféta (Szólás a XX. századért)

megünnepeljük az aradi vértanúk napját. Üzenem: a mártírt úgy mondjuk, vértanú; nem kell a görögökhöz fúrni a szóért. S üzenem: az aradi vértanúk napja nem ünnep, hanem gyásznap. Császári és cári katonáknak ünnepe volt tényleg, sörrel koccintottak egy tetszhalott nemzet fölön. De mi éppen ezért máig sem koccintunk a söröspohárral, s tudjuk, hogy a gyásznapot az ünnepnaptól nem csak egy elvétett szó választja el.

Bár igaz, az élők állhatták egymással szemben, a holtak mára már egymás mellett nyugszanak. Harcukat békévé oldhatja az emlékezés.

S olvasom azt is, készülő kegyeleti helyünk sajtóelőzetesében, hogy össze kell gyűjteni, könyvben kiadni a föllelhető sírfeliratokat, emlékhelyeket, táblákat; katalogizálni valamennyit. így van; sürgető ez a munka, mert nem vagyunk azért annyira szegények. Fogadott városomban, Kecskeméten is van Aradi vértanúk tere és emléktáblája. 1982-ben létesítettük. Parkjában lassan megerednek a gesztenyék és a hársak, már azok, amelyeket nem tört ketté a hétköznapi erőszak.

S e katalógus megőrzi majd a kecskeméti Nagytemplom falán elhelyezett emléktáblát is, melynek szövege a következő: „Ezt az emléktáblát az 1848/9. évi magyar szabadság- harcz dicsőséges csatáiban elesett kecskeméti harczosok emlékére hazafias szívvel és hálás kegyelettel emeltette Kecskemét Város lakossága 1892-ik évben. Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt.”

A tábla 1892-ben készült, tehát a szabadságharc pesti márciusa és aradi októbere után 43-44 évvel.

Huszadik századunkat is megidéző nemzeti siratófalunk tégláira, sziklatömbjeire nem Írhatunk tehát semmit. Majd írnak a nem is oly késő utódok reá 2043-ban; az eltelő 43 —44 év után. Ha lesz még hozzánk és rólunk szavuk; ha tudnak még ihletetten fogalmazni, mint az egykoriak; s ha lesz még bennük akkor is, s miért ne lenne, emberi tartás és méltóság.

1988. március

E SZÁMUNK SZERZŐI

(Folytatás a 142. oldalról.)

rough, Kanada); Cs. Szabó László író (1905—1984); Szakolczay Lajos irodalomtörténész, kritikus (Budapest); Sziveri János költő (Újvidék, Jugoszlávia); Tari István költő (Becse, Jugoszlávia); Thinsz Géza költő (Stockholm, Svédország); Tornai József költő (Budapest); Tűz Tamás költő (Scarborough, Kanada); Vári Fábián László költő (Vári, Szovjetunió); Zelei Miklós költő, újságíró (Budapest)

152