Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Staar Gyula: Az örökégő (Beszélgetés Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikatanárral)
— Féltem, hogy lelőnek, de azért mindig az utcán csavarogtam, kíváncsiságból. Gyakran bejöttem ide a gimnáziumba, sok holmim volt itt, meg a fizikai szertár. Azután ismét csak üvegeztünk, sokat üvegeztünk. Minden ablakra legalább egy réteg került, s amint lehetett, újra tanítottunk. — Ön csaknem hat évtizede tanít tizenéves fiatalokat. Mikor volt nagyobb érdeklődésük a fizika iránt: régen vagy most, a természettudománnyal átitatott korunkban? — Tanítványaim közepes országos átlagot jelentenek. Nagyon elégedetlen vagyok a hozzám kerülő osztályok általános érdeklődési körével. A fizika sem érdekli őket jobban. — Mi az oka ennek? — Százszor elmondtam már, talán most több figyelemre számíthatok. Valamikor ebben a gimnáziumban két párhuzamos osztály volt, ma hat van. Megháromszorozódott volna az okos gyerekek száma Csepelen? Nem valószínű. Az állam nagyon dicséretre méltó cselekedetet vitt véghez azzal, hogy háromszorosára emelte a tanulólétszámot. Én helyeslem, a pénzt rosszabbra is költhette volna. E létszámnövelés azonban elkerülhetetlen nívócsökkenéssel jár. Ugyanakkor bölcs előrelátással a tanterv mennyiségi és minőségi követelményeit két és félszeresére emelték. Kérdezem én, miként jöhet össze a két tényező egészségesen?! Az ingatag talajú túlfeszített igényesség az oka a mai csődnek. A tanulók kétharmada nem érti az anyag 80 százalékát, így az ő padban ülésükből nem sok jó származik. Nekem elhiheti, a gimnáziumi kémiát is tönkretették. Megalapozatlan igényességből vagy hülyeségből valamennyi gimnáziumi osztály tananyagát megháromszorozták. Hozzájárul a bajhoz, hogy mindent arisztokratikusan, deduktív magaslatokból induló tárgyalásmóddal tálalnak. A tehetséges tanuló nyilván ettől sem fordul el, de mi lesz a többséggel? Nem marad számukra más, mint a magolás. Ha most nálunk valaki pontosan betartja a kémia tantervet, és egy elsős tanulónak rossz jegyei vannak, állítom, hogy okos gyerek, mert nem hajlandó bebiflázni azt a sok ökörséget. — Csak ez magyarázná az érdeklődés hiányát? — Régebben a fizika érettségi tárgy volt. Megvallom, akkoriban én is jobban igyekeztem. Márciustól keményen átismételtük az egész anyagot. Ma, amikor a osztályból legfeljebb ha hárman érettségiznek fizikából, nincs szívem nyaggatni a többieket. Az egyetemre kerülés mai rendszere is visszahat a gimnáziumi évekre: aki nem fizikából és matematikából felvételizik, az kivonja erőtartalékait onnan. Nem örömteli ez így, de nem sokat tehetünk ellene. — A tanításban mennyit segít az élettapasztalat? — Az első két-három hónap a leggyötrelmesebb. A pályakezdő tanár ha túléli ezt az időszakot, megedződik, felvérteződik a szakma fogásaival, s nem lesz gondja további munkájában. Az első hetekben nekem is komoly nehézségeim voltak tanítványaimmal a Fasorban. Hatvanöt eleven, mozgékony tízéves gyermeknek kellett a törtekkel való számolást megtanítanom. Az osztályban egyre nőtt a rendezetlenség, hiába növeltem a hangerőmet és osztogattam beírásokat, a helyzetem mit sem változott. Óra után elkeseredve panaszoltam élményeimet igazgatómnak, Mikola Sándornak. Megmondtam neki, én ezt az állatidomításnál is kilátástalanabb tevékenységet nem csinálom tovább, inkább éhen halok. Mikola nem volt meglepve. Ezt kérdezte: csak a helyükön beszélgetnek, vagy ide-oda járkálnak, esetleg ki is mennek az óráról? Nálam a rendzavarásnak csak az első fokozata volt tapasztalható. Bejött a következő órámra, utána behívott magához. Nézze, a kiállása jó, jól is magyaráz, de tervszerűtlenül össze-vissza csapong. A gyerekek nem tudják követni, így aztán unalmukban nyüzsögnek. A tananyagban haladva pontosan építkezzen, legyenek világosak fejtegetései, az egymást követő lépcsőfokot egyesével járja. Megfogadtam a tanácsát és megszűntek a gondjaim. — Készül az óráira ennyi év után is? — Természetesen. A másnapi órát bizony minden nap elő kell készíteni. Ma este még megnézem, mit csinálok majd holnap regei 7 és 8 óra között az I/B-ben. Nem csak a kísérletekre gondolok, hanem a feladatok kiválasztására is. Ezeket újra átgondolom, lejegyzőn, így tudom legjobban az emlékezetembe idézni. Olyan ez, mint a színészek 84
