Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VII. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

ság szükségességéről ír? Be kell bizonyítania — a szövegen túl —, hogy ő maga is bátor volt.

Cella continuata dulescit — a helyiség, melyet ritkán hagyunk el, kedvessé válik. Életünk során energiáink egy részét környezetünknek adjuk át — embereknek, de tárgyaknak is; idomítjuk, formáljuk őket. Végül aztán ez a környezet részünkké, kiegészítő dimenziónkká válik. Szoborrá. Folyton vésünk, mintázunk, még ha nem használunk is vésőt. Nézzük csak meg egy festő műtermét, egy író dolgozószobáját! Ezek évek során alakított kompozíciók, díszletek, kollázsok. Ha mi teremtjük meg őket, kötődünk hozzájuk, érezzük melegüket. Olyan erődítmények ezek, melyekben biztonságban vagyunk, s melyeket nem nagy örömmel hagyunk el.

( Folytatjuk )

Fordította: Szenyán Erzsébet

Korond

70