Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Herceg János: Ella (esszé)
1958. február 8. .. . Jutkáéknál nagy az öröm, Jóska megérkezett január 10-én, és most élvezik az életet. Járnak koncertre, operába, vendégségbe és ahova csak lehet. Jutkát meghívták az olasz atomkutató intézetbe, talán így most ez is sikerül, s kijuthat a nyáron . . . Laci Tihanyban nagyon nehezen él ebben a rossz időben. Az utak járhatatlanok, maga főz, mos és mosogat, senkit sem enged be a házba .. . Irodalmi újság nem sok. Hónapok óta vajúdik egy tanulmány- kötet, de hogy megjelenik-e, és mikor, nagyon kérdéses. A Villámfénynélt készül bemutatni a Néphadsereg Színház, de abból sem tudom, lesz-e valami, mert minden oly bizonytalan . . A levelek a hatvanas évektől kezdve képeslapokká alakultak át, s jóllehet, gond és panasz jócskán maradt még, azt Ella élőszóval közölte, mivel Margit is, Zsófi is gyakran volt a vendége. S N. L. ugyancsak jó néhányszor járt lenn nálunk, Ella még többször. Egyszer volt még egy, a háború utánihoz hasonló válság az életükben, 1963 nyarán, akkor Ella egy hétig volt nálunk Batinán, egy időben a müncheni Új Látóhatár szerkesztőjével, aki feleségestől nyaralt nálunk. Nem sokkal ezután írhatta N. L. „Holnap van Ella névnapja . . .én azonban ide jegyzem be néhány szóban, nem holnapi elolvasásra szánva, azt, amit iránta mostanában érzek, s ami egyszer, halálom után, ha írásaimban lapozgat, bizonyára elégtételül szolgál: hogy ő volt életem igazi szerencséje ...” S még később: „A feleségem szép, öregkori szerelemmel vesz körül.. .” S erősíti meg Ella N. L. halála után: „Életemnek többé nincs célja és értelme . . .” Korond 21
