Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony
Kabay Lisette A kalotaszegi madárasszony* Magyargyerőmonostor (Mánástireni) Kalotaszeg egyik legfélreesőbb falva, pangó kisközsége a Felszeg dél-nyugati sarkában, „bivalyhátú” hegyek alján. Valamikor várja, apátsága, dombon álló kápolnája, vadaskertje, halastava volt s a hajdani Kalota-nemzetségböl származó családok: Gyeröffiek, Kabo- sok, Radók, Kemények, Mikolák udvarháza uralta vidékek. Várhegy, Csengőverem, Aranyoskát, Dédehegy . . . regébe illő gyerőmonostori helynevek. 1973-ban egy bottal motozó, roskadt fekete banyát bírtam szólásra. A Várhegyről így mesélt: — Vár volt a tetején és aljában is; nagy-nagy dolog volt ott régen. Ha valaki az aljába be tudna menni, kincset is találna! A várhegyi várban öreg lányok laktak — szomorú lányok —, a Búskúthoz jöttek, ott üldögéltek. Л. ^.alotaszegen szervezett régészeti ásatást még nem végeztek. Nem tudjuk, mit rejtenek a régi temetői, földig kopott romjai. Ami Gyerőmonostoron művészettörténeti emlékként fennmaradt, azt a sudár tornyú, műemlékké nyilvánított XIII. századi templom falai őrizték meg. A templom legértékesebb műkincse a sárkánykígyókat mellére vonó Madárasszonynak, Madáranyának nevezhető román kori dombormű. Kerüljünk a templom világító fehér falú, napórás déli homlokzatához, hol 5-6 méter magasságban beépítve — a szobor töredezett, hiányos hátlapjából megállapíthatóan — másodlagos lelőhelyén látható művészettörténetünk egyik legtalányosabb, valósznűleg még a XII. században ismeretlen mester kezétől faragott alakos ábrázolása. A nagy magasságban elhelyezett mű előnytelen, torzító szögben látszik, ezért a földről készült fényképe részletes megfigyelésre nem alkalmas. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Dercsényi Dezső leírásában „kígyókkal küzdő nőalakot” említ, mely „valószínűleg a főbűnök egyikének, a luxuriának, a bujaságnak a megszemélyesítése.” Az itt közölt fénykép hosszú létrákból hevenyészett állásról készült. E felvétel (1. kép) alapján derült ki, hogy a nőalaknak madár- alsóteste van, hogy a kígyótestű állatok feje sárkányfő, hogy a bal oldali állatnak a gerince táján szárnyképződménye van?2 Éppen e jellemző bélyegek tanúsítják, hogy a szobor mondanivalóját még a pogány hitregék nyelvén fogalmazta (hihetően hazai) alkotója. Távolról, egybefogó tekintettel nézem a Madárasszonyt. Most elmosódnak az arcát torzító csonkulások, a fény-árnyék kivetíti a részeket hibátlan egésszé tömörítő elvont szépségű szerkezetet. Hunyorgó szemmel figyelem: félholdként hajló vállak feszülő íve alatt teliholdként kerekedik a sárkánykígyók védő gyűrűjébe zárt domború öl. Az állatok kanyargó teste kiszélesíti, érzékiséggel telíti a csípő tájékát. * Rövidített szöveg 35
