Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Lipcsey Ildikó: Vasas Samu - Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek
szépség. A rendkívül ügyes, élelmes Nádas mentén, ebben a jellegzetesen matriarchátusi társadalomban, ahol a pogánykori maradványok legé- lőbbek a babonákban, a szerelmi jóslásokban, elrettentő példaként említik, hogy konfirmáláskor előfordul: a nagylány hétszer vált ruhát — egy ruha kb. 10 000 lejbe kerül! A népszaporulat csökkenésének következménye, hogy a magyar iskolákba beiratkozok száma egyre fogy — a 70-es években Alszegnek a zilahi megyétől történt lecsapolásával úgyis megbomlott Kalotaszeg területi egysége —, Felszegen, Bánffyhunyadon, Szentkirályon, Körösfőn, Al- szegen, Famason, Zsobokon — a sztánai megszűnt —, a Nádas mentén: Kapuson, Egeresen, Mérán van még magyar nyelvű általános iskola; a makói és a jegyenyei nemrégen zárta be kapuit: tanulóhiány miatt. A táncházi életre és a műkedvelő csoportokra is kihat az egyke: sorra szűntek meg, holott az állam nagy gondot fordít a népi hagyományok ápolására és intézményes keretei működtetésére. * Az emberek szerződnek Istennel a túlvilági örök létre, az ördöggel földi örök ifjúságra; szerződnek egymással. Tíz évvel ezelőtt szerződött egymással Vasas Samu tanár, autodidakta néprajzos és Salamon Anikó fiatal szakember, mert mindketten megszállottan vallották: amit Salamon Anikó így öntött szavakba 1974-ben: . . vétek volna szem elől téveszteni, hogy a mi kis kultúránkban, s így a népi kultúránkban is, az egyetemes realizálódik, mégpedig annak olyan sajátos értékekkel rendelkező változata, mellyel elszámolni, amellyel jól sáfárkodni éppen e nép értelmisége tartozik.” A benczédi születésű biológia—földrajz szakos tanár 1953-ban Kalotaszegre kerülvén ámul- va látta, hogy a hagyományok, amelyeknek Székelyföldön csak emléke él, vagy gépies szokássá váltak, itt az emberek életének szerves része épp úgy, mint a munka. Hogy ünnepkor a falvak népi színjátékok helyévé válnak, a szertartásokban mindenki szerepet kap, s bár mindez zárt, kötött koreográfia szerint történik, az alkotókedv, a fantázia egyszeri művészi alkotásokat teremt. Egyben érezhette az űrt is a néprajztudomány ezen ágában, és saját felelősségét az űr betöltésében. Vasas Samu, aki az Életünk és a víz cimű könyvébe álmait is beleszőtte az algák felhasználásáról, az energiaválság megoldásáról, aki „tanuljunk vegytant a növényektől” felszólítással adta közzé A bionika ma című tanulmányát, s az Erdő és környezetvédelem-ben az ember és a természet kölcsönös kiszolgáltatottságáról és egymásra utaltságáról szólt, a 60-as évek közepén kezdte lejegyezni, összegyűjteni környezetének ünnepi szokásait. Munkájába 1974-ben kapcsolódott be Salamon Anikó, aki a Kriterion Kiadóhoz benyújtott első változat lektora volt. A sepsiszentgyörgyi diáklányt is kezdetben a természettudományok vonzották. Húszéves koráig a Babe?-Bolyai Egyetemen minden jel arra mutatott: biológus lesz vagy gyógyszerész. 1968- ban nagy fordulatot vett élete: állami ösztöndíjasként Budapesten folytathatta tanulmányait azon a szakon, amelyre nagy szüksége volt az erdélyi magyarságnak: az ELTE néprajz szakán. Az Eötvös Kollégium műhely-szelleme a személyiség útját is egyengette: a tisztító forrás keresésétől múltunk, kultúránk, önmagunk megismerésén át az európai szintű szintézisig. Minden jel arra mutatott, hogy ismét van utódja a diszciplína erdélyi képviselőjének, és Dömötör Tekla egyik leghívebb tanítványa, aki példás szorgalommal járta be Gyimes zegét-zugát, otthon majd átveszi a stafétabotot Faragó Józseftől, ifj. Kós Károlytól, Nagy Olgától, Szentimrei Judittól. A Kriterion Kiadó kolozsvári részlege munkatársaként kitűnő érzékkel nyesegette a kezén átmenő kéziratokban a vadhajtásokat, és cikkeiben az antropológia, a pszichológia, a szociológia bevonásával a faktográfia irányában elkötelezett néprajztudomány megújítására törekedett. Tíz év után napvilágot látott közös munkájuk. 1987-ben megjelent Salamon Anikó gyimesi gyűjtése is. Megjelent Vasas Samu felmérése: a Népi gyógyászat; neki ezentúl egyedül kell megbirkóznia az interdiszciplinális felméréssel készülő mű, a Személyiség fejlődése Kalotaszegen megírásakor felmerülő gondjaival. Fiatal munkatársa Szabédi László és mások útját követte, félbemaradt életművet maga mögött hagyva. (Gondolat Kiadó, 1986.) Lipcsey Ildikó 94
