Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Henkey Gyula: Duna-Tisza közi magyarok embertani vizsgálatának eredményei

eléggé jelentős az erősen cromagnoid jellegű változat előfordulása is. A kelet-balti típusba soroltak aránya a Duna—Tisza közén a telepes magyaroknál a legnagyobb (6,7%) és a kiskunsági őslakosoknál a legkisebb (2,2%). A kelet-balti típus előfordulása elsősorban azon újratelepült helységekben emelkedik, melyekben jelentős arányban fordulnak elő szlovák eredetű családnevek, de ezekben a finnugor népeknél gyakori erősen lapponoid jellegű változat gyakorisága legalább olyan mértékben emelkedik, mint a többi kelet-balti forma. A keletbalti típus a legnagyobb arányban a zürjéneknél és a fehéroroszoknál észlelhető.

A keleti mediterrán változatokra és formákra egységesen a hosszú vagy középhosszú fejjelző, középszéles vagy keskeny arcjelző és magyar viszonylatban a legsötétebb szem-, haj- és bőrszín a jellemző, a járomcsont lekerekített, az orrhát domború vagy ritkábban egyenes. A keleti mediterránok aránya a kiskunsági őslakosoknál a legnagyobb, a 10%-ot is meghaladja, a jászsági őslakosoknál is kissé nagyobb a gyakorisága, mint a Duna—Tisza közi átlag, a Duna és Tisza menti őslakosoknál, valamint a telepes magyaroknál előfordulása pedig kisebb.

Történeti összefüggések

Lipták Pál 1958. évi összefoglalója szerint a turanid, pamiri és elő-ázsiai típus együttes gyakorisága a honfoglalóknál kb. 47%, míg az uráli, kelet-balti és lapponoid típusok együtt 16,7%-ot tesznek ki, tehát a törökös típusok közel háromszoros túlsúlyban voltak. Mai Duna—Tisza közi magyaroknál a törökös típusok előfordulása a honfoglalókhoz képest alig csökkent, viszont a kelet-balti típus finnugor jellegű formái, a lapponoid és az uráli együtt csak 4,5%-ban mutathatók ki, míg az ősi szláv és germán jellegegyüttesek 2,5%-ban, illetve 0,5%-ban észlelhetők. Ennek oka, hogy a honfoglaló magyarok törökös rétege a korábban itt élő szarmaták, avarok, avarkori onogurok leszármazottaival megerősödött, a honfoglalással járó vérveszteségeket pedig Bartucz szerint a besenyők, kunok és jászok beköltözése pótolta. Ezzel szemben a finnugor elemek a honfoglalás után már nem kaptak utánpótlást. A szláv jellegegyüttesek rendkívül csekély előfordulása összhangban volt azzal, hogy Tretyakov szerint a honfoglalás korában a Kárpát-medencei szlávok nem voltak tiszta szlávok és hogy Койка W. lengyel antropológus X. század körüli, szlováknak tartott koponyákon csak 32%-ban mutatta ki az ősi szlávoknál gyakori típusokat. A fentiek a délszláv nyelvű népekre még fokozottabban érvényesek lehettek, mert Skerlj B. ljubljanai antropológus Jugoszláviában még 10%-ban sem észlelte az északi és a kelet-balti típust együtt, a cromagnoidot pedig nem is említette, Jugoszlávia középső részén pedig a fenti két típust csak 2,7%-ban határozta meg. Annak ellenére, hogy a török korban elhagyott Duna—Tisza közi községek túlnyomó többségét észak felől, részben jelenleg szlovákok által lakott területekről érkező telepesek népesítették be, az ősi szlávoknál gyakori jellegegyüttesek aránya a telepes magyaroknál csak kis mértékben emelkedik az őslakosokhoz képest. Ennek oka az lehet, hogy a XV. századi Knyiezsa-féle néprajzi térkép szerint nagyrészt magyarok lakták a jelenlegi Szlovákia folyóvölgyeit, Trencsén megye közepéig, a Turóc folyó völgyének északi részéig, Besztercebányáig, Eperjesig és a Vihorlát hegységig, a szlováknak tartott telepesek (az őslakosok és részben a hatóságok a szlovákul is beszélő magyarokat szlováknak tekintették) túlnyomó többsége pedig éppen ezekről a déli és középső szlovákok lakta területekről érkezett.

Meg kell jegyeznem, hogy a Duna—Tisza közi magyarok — ezek közül is elsősorban a Bács-Kiskun megyeiek — azok, akik az általam vizsgált palócföldi, dunántúli és tiszántúli magyaroktól részben eltérnek, aminek okait az alábbiakban vázolhatom:

1. A Duna-Tisza közének Bács-Kiskun megyei része hazánknak a török korban leginkább elnéptelenedett vidékei közé tartozik, ennek megfelelően kb. az itt vizsgáltak fele olyan telepes eredetű népességekből való, akik ősei különböző vidékekről érkeztek.

63