Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - IV. rész
tartályába a víz. Tiszta konyharuha szolgált rajta szűrőnek, ahogy az akkori gyártási meg az egészségügyi előírás szabályozta. A tartályból egy mosófazékszerű badellából a pumpa fölszívta a vizet, acélpalackba sűrítette, és ugyanaz a pumpa nyomta a hanyatt fordított üvegbe a szénsavval összekevert, gömbhabú szódavizet. így működött a gyár. A gyártmányt az ünnepek előtti napokon rekeszes faládákban hordta szét maga a gyáros, vagy a fiai a kocsmáknak, a netáni lakodalmas házaknak. Ünnep után aztán ugyanaz a gyáros egy saroglyás talicskával elment a kiürült üvegekért. Beszedte literenként a két fillért, félliterenként az egy fillért. Ha szállította, fölárat is számított az üzletre, ha házhoz jöttek érte, ez volt az alapár, olyan 1930 körül. A portéka kelendő lehetett, de a gyáros nem gazdult meg. A vízből magából meg sem tudott volna élni. Egy kis földdel ki volt biztosítva a kenyér. De ettől ő olyan köztes iparosnak minősült, mint Juliskapaszuly a kukoricában. Iparosi méltóságot kölcsönzött neki a gyára. Parasztházat lakott. Az ablaknál kanapé, két magas végű ágy, búboskemence, padkával. Akörül a gyerekek ágyai. Egy szekrény a jobb ruhának. Négy ember téli, nyárija benne. Nem voltak rongyosak, szürkék. Az iparosok rendje szerint öltöztek. Nyári hétköznapokon cérnaruhákban, kivikszolt bakancsban. Ünnepeken szövetruhákban, félcipőben, fehér ingesen. A fiúk tehetségesek születésüknél fogva. Olyan cséplődobot, mint ők ketten, talán csak Lippai Ferkó tudott a keze közül kiereszteni. A szekrénye finom, vékony élesztősláda deszkájából készült. A boltokban hozzá lehetett jutni, amikor kiürültek. Jó boltos ingyen adta jó faragó hírében álló gyerekeknek, akik szerettek az ilyen csomótlan fenyődeszkákból betlehemes játékokat, tornyosat, mozgó bábokkal teli templomokat építeni. Az ilyen gyerek elkaphatta az élesztősládákat az öreg kaporszakállú nevében. Ha nem, akkor két fillért is le kellett azért szurkolni. Két fillér pedig elég nagy pénz volt a mi kamaszodó korunkban. A nagymiséért hat fillért fizetett a templombíró, susogós miséért kettőt. Ha ministráltunk. A határban elterpeszkedő uradalmak, a ráthi meg a kupái, nagy munkaidőkben tíz fillért fizetettek a gyereknek, ha beállt napszámba. Ezért répabogarat szedett, borsót, babot nyűtt, vizet hordott, gyomot aszatolt a búzából. Reggel négy órakor a tíz fillért keresni akaró gyereknek is ott kellett állni a tábla szélén. Ugrásra készen. A csősz, a vesszős, botosispán ilyenkor írta be őket. Úgy indult a menet. Esti látásig ment a munka. Még nyolc óra után is hajtottak. Tíz fillér! Nagy pénz. A két fillér is. A két fillérnek egy fillér volt a váltópénze. Egy fillérig elszámolhattak az emberek. Adtak érte egy Hunniát, vagy két darab Honvéd-cigarettát. Egy szem kámforcukrot, vagy egy szem medvecukrot. Két fillért ért az élesztősláda, amiből a Bozó-gyerekek a cséplőgépet csinálták, de minden kereke mozgott. Szij helyett itt parittyagumik szaladoztak rajta. Feketére festve. Ki látott már fehér szíjat cséplőgépeken? A szerkezetek is úgy dolgoztak, mint az igazi törek szalmarázói. Ha egy kévének megfelelő búzakalászt beledugtunk, kiverte szépen a szemet. Kirostálta. Szelelte, tisztán eresztette le a magot a zsákba. Fújta ki a töreket, köpködte a szalmát. Az örömtől majd megbolondultunk, amikor a cséplőgép megindult. Mindjárt elálltunk mellé dolgozni. Ki mihez érzett magában vonzalmat. Volt, aki vállalkozó akart lenni, a másik beérte, hogy zsákolhat, a harmadik a gőzgép csihegését munkálta, a negyedik a cséplődob búgását utánozta. így aztán csépeltünk ám! A kazánt egy eldobott húsdaráló hajtókarjának tengelyére tett fakerék jelentette. Alig lehettünk tíz évesek, amikor a Bozóék udvarán rácsudálkoztam, ezek a gyerekek különös erőket ismernek! Amit elképzelnek, azt addig bezzegelik, megteremtik. Az életkoruk erejének megfelelően. A ministrálások révén ránk bízott templom titkai közül az orgona izgatott bennünket a leginkább. Gabi, bizonyos idő után két kézzel orgonáit. Nem ismert kottát. A füle után játszott. Amit egyszer elénekeltek előtte, azt fújta. Különben is a színek, a számok, a tárgyak, a hangok, a világon mindenütt megmagyarázzák magukat. Rászólnak az emberre: 33
