Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
1984. december 21. péntek Mert hiányosnak érzem a dátumot, visszalapozok, de sehol sem írták be a névnapot, mint tették öt esztendeje. Mi lehet az oka? Talán csupán az a nővér vagy ápoló nem dolgozik már itt, aki szelíd humorával, netán lírizáló hajlamával akkoriban ezt meghonosította? Sajnálom ennek elmaradását, mert vele mintha egy emberi szín tűnt volna el innen. Felötlik bennem, hogy pótlólag a dátum után írom: Izidor napja, de leintem magam. Nem tehetem, hiszen én csak rövid időre felbukkant statiszta vagyok itt, efféle gesztussal talán zavarnám a mára kialakult stílust. 8.00 — Kezdődik az osztályon a munkaidő, jönnek az orvosok, egészségügyiek. A naplóban még csupán egyetlen név. 2.34-kor vették fel F. Imrét. Elmondása szerint késő este a felesége adta oda neki a gyógyszerét, de helyette más tablettákat kapott tőle, amit az asszony évek óta szed. Narkomániás a felesége, mindig sokféle gyógyszert tart otthon, recept nélkül elérhetőket és receptre kaphatókat. Igen, iszik is, ő is ivott este a gyógyszer bevétele után. A szokatlanul erős szédülés, rosszullét azután jelentkezett. Ezért hívatta ki a mentőt. Igazat mondott- e F. Imre, vagy suicid szándékról van szó az ő esetében is? Mindez nem derül ki kórlapjáról. Már csak azért sem, mert az elmúlt hetekben itt eltöltött délutánokon, estéken érzékelhettem, ritkán hangzik el a korábban elmaradhatatlan kérdés: miért tette? hogyan jutott erre az elhatározásra? miért akart meghalni? valóban meg akart-e halni? A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi kiadványában (Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon 1981—1983) olvastam, hogy „az okok szerinti adatgyűjtés 1975-ben megszűnt” a halálos végű öngyilkosságok esetében is. Amelyek ügyében pedig — bár jórészt formálisan — de a rendőrség vizsgálatot folytatott, elsősorban annak tisztázására, nem lappang-e a háttérben valaki (a család, éllettárs, munkahely stb.) részéről bűnös mulasztás, netán egyenesen az önpusztításra való késztetés, kényszerítés. Hasonló meghökkenéssel, értetlenkedéssel olvastam a kiadványban arról, hogy „1975- ben megszűnt az adatgyűjtés az öngyilkossági kísérletek körében is.” Ha e napon mégis majd minden esetben föltette az okokat tudni kívánó kérdést a vizsgálatot végző orvos, elsősorban az én jelenlétemnek szólt, helyesebben az általam képviselt közérdekű ügynek. S ha az események fel-feltorlódásában erre sem volt idő, alkalom, magam igyekeztem pótolni. Hogy érdemes-e, helyes-e az évtizedeken át általános egyetértésben folytatott gyakorlat fölélesztése, erőltetése, abban bizakodom, hogy a mai nap erre is választ ad. A nyugalmas perceket kihasználva sietve kijegyzem a naponta máig fölvettek számát, december 1-el kezdődően: 21—38—36—42—23—32—39—40—24—30—36—35—23— 36—36—20—30—35—29—25. (Pótlólag kiegészítve: december 21-én fölvettek 38, utána 29—30—31—24—24—24 —28—27—37—16 és 1985. január 1-én 43 főt.) 8.20 — A baleseti belosztályhoz fölvezető, régimódi kocsifeljárón (az osztályt harmincöt éve megszervező első főorvos emlékét az idősebbek beszélgetéseiben még őrző „Balázs körúton”) megáll egy mentőautó. Két egyenruhás férfi a gurulós hordágyon gördíti be K. Lászlót. A harmincnyolc éves segédmunkást (Csepelen dolgozik) a környékbeli ... -ból hozzák. Biztosan több falubeli elhaladt az eszméletlen részegségben alvó ember mellett, mire az ugyancsak munkába siető rendőr rátalált. K. L. most is mélyen alszik, sem a szólítgatás, sem a pofozgatás nem téríti magához. Lehűlt, órákig fekhetett a fagyos földön, bőre kékeslilás. Ruházata hányadékos, sáros. A vizsgálathoz le kell vetkőztetni, s ez nem könnyű, két mentős és két ápoló birkózik vele. Közben elhangzik egy-egy megjegyzés: ez se fürdött négy hete! És az egymásra fölhúzott öt pár zokni lecsupálásakor: úgy látszik, mára be volt programozva a nagypiálás! Előrelátó ember: két meleg alsót is vett magára! — Nevetésre fakasztó az érthető fintorgással lehúzkodott, egyenként a kövezetre hullatott, a kosztól ragadós zoknik látványa. Az összevizelt ruhákból végre kihámozzák az orrfacsa- róan bűzlő embert. Maga elé húzza a karját, összekucorodna, didereg. Vért vesznek tőle véralkohol vizsgálatra. Az ilyenek ápolási költségeit most már megfizettetik a pácienssel, minimum 800 forint a számla. (Amelyet azonban sokan nem egyenlítenek ki.) Találgatjuk, 59
