Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: Az önismeret írója: Beke György, a romániai magyarság szociográfusa
Beke, miközben a csángó magyarok és a székelyek nyomait kutatta az országban szerteszét: az Előre, az Utunk, A Hét előfizetőinek nézett utána Olténiában, Dobrudzsában, Munténi- ában, Moldovában. Tapasztalatait a Feketeügy című könyvében adta közre 1974-ben. Többek között fény derült arra is, hogy Iasiban több száz magyar diák tanult, hogy a magyar egyetemet, főiskolát végzett szakemberek nagy része a szülőhelyüktől távol vállal munkát s alapít családot, de az is, hogy mindenhol elismerik teljesítményüket, számítanak rájuk, s hogy a magyarság tekintélyét öregbítik. Miután Beke Szatmárból elindulván, az Ér rakoncátlan vonalát követve megérkezett az országok közötti peremvidékre, Biharba, és itt helységről helységre haladva becserkészte Nagyváradot, meg kellett állapítsa: az egykori „kapu város”, amelyen a középkorban az összes fontos európai kereskedelmi útvonal áthaladt, Ady idején kisvárossá szelídült, és polgárok, kereskedők, művészek városa lett, nem utolsósorban pedig a hídverések és hídverők városa. Nagyvárad mára nagyipari várossá nőtte ki magát, amely úgy védekezik a kietlenség ellen, hogy irodalmi törzshelyei segítségével igyekszik kellemessé tenni a város irodalom- szerető közönségének közérzetét, s ápolja a román—magyar testvériség gondolatát. Sem ők, sem Beke nem tudja azonban kikerülni azt a tényt, hogy magas a válások száma, és a fiatalkorú bűnözésről is megdöbbentőek a közölt statisztikák adatai. Az orvostársadalom helyi képviselői elszomorító felmérési eredményeket hoztak nyilvánosságra, többek között, hogy a gyermekhalandóság csökkenése ellenére esett a lakosság száma. Ez is a Kalotaszegen kedvelt egykére utal, amely ma már a Szilágyságban is hódít. Kárásztelke népszaporulatáról egészen a század elejéről maradtak fenn adatok: de a többi helységben sem jobb a helyzet. Beke a vegyeslakosú Beszterce-Naszód megyében vette először észre — hogy míg a magyar családoknál egy gyerek van, ugyanitt a román családoknál két-három gyerek is születik. Magyar történelmi emlékek Beke könyvei nemcsak szociográfiai típusú művek, hanem irodalmi és történelmi útikalauzok is. Andrásfalván és Nagyenyeden a Magyar Népi Szövetség képviselőit szólaltatta meg a népi demokratikus forradalom hőskoráról, ugyanakkor az 50-es évek túlkapásairól is. Szabófalván az első ismert csángó költőt, Lakatos Demetert írói pályájáról beszéltette. Dálnokon az iránt érdeklődött, mennyire élő a falu lakói között Dózsa György emléke, Olthévizen Árva Bethlen Kata és Bőd Péter, Érsemlyénen Kazinczy Ferenc írói munkásságán elmélkedett. Útjain hol Ady a kalauza, hol Szilárdi krónikájának megfelelő passzusait idézi az olvasónak, akire ráférne vaskosabb történelemkönyvek lapozgatása is, ugyanis a 70-es évek nagy történelmi drámáinak reneszánsza óta a történelmi regény, a történelem eme népszerűsítő formája teljesen hiányzik a mai romániai magyar irodalomból, nem szólva a krónikákról vagy a történeti szakirodalomról, amely szintén egyenetlen képet mutat, és közel sem elégíti ki az igényeket. Munkáiban békésen sorjáznak egymás mellett a régmúlt és a közelmúlt eseményei, a tatár- és törökdúlás, az 1790-es és az 1946-os szárazság, a direktóriumi év. Várromok alatt, erdei ösvényeken haladtában Beke egykori csatazajok moraját hallja ma is. Kővár és Majtény vidéke a Rákóczi-féle szabadságharc eseményeit idézi meg előtte. Jakó Zsigmonddal együtt, akit a történelem és a népi emlékezet viszonyáról, a szóbeliség és az írott források hitelességéről kérdezett ki, s aki magyar, román, szász történelemtanárok és kutatók nemzedékeit nevelte fel, aggodalommal tekint a jövőbe amiatt, hogy évtizede nem jelentkezett fiatal magyar történész Romániában. Bekét, aki előtt fél ország személyes ismerősként nyit ajtót, a történelem izgatta Nagyenyeden is, amely nemcsak kollégiumával írta be nevét a történelembe. Itt jelent meg 1940 karácsonyán az Erdélyi Gazda, miután Antonescu betiltotta a Brassói Lapokat. Erdély 61
