Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Kőhegyi Mihály: Kosztolányi József levele feleségének az utolsó nemesi felkelés komáromi táborából
és munkabíró Brennereknek és a bogaras Hofbauereknek is. Amikor feleségével megismerkedett, annak feltűnt, hogy milyen meghatott hangon beszélt minden hozzátartozójáról.9 Pedig Ibsen és Strindberg korát élték, amikor a családi kötelékeket a színpadon, a nézők szeme előtt tépdesték foszlányokra. Volt ezekben a századeleji értelmiségi családokban valami nemes tisztaság, rendezettség és mindenekelőtt erős összetartozás-tudat. Az emlékek — s mily fontosak ezek Kosztolányi egész életművét tekintve — szorgalmas ősök termékeny életéhez kapcsolták az utódokat. A család óvó melegének hiánya elemi erővel tör rá egyetemi éve alatt Bécsben. Babitsnak írja: „Megéreztem a múlt hatalmát, titokzatos vonzó erejét... most mélységesen érzem az élet családi kályhájának melegét... az ember sorsa az ember jelleme, de hol van már az ember sorsa: a múltban! Létünk minden gyökérszála oda kapaszkodik, nevelésünk onnan kaptuk, első benyomásainkat onnan szereztük ... Félő tisztelettel meredek mindenre, ami otthonról jő; ez szent, gondolom magamban, hisz a semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei, alkottak engemet, ők az éh isteneim.”10 Ismeretes — A szegény kisgyermek panaszai óta — az a nosztalgia, mely gyermekkora színhelyéhez, a szülőházhoz fűzi, a vidéki otthon tárgyainak ez a külön-mitológiája még a Mostoha töredékeiben is megszólal.11 Ezért lehetett Kosztolányi számára állandó fészek a régi és az új család, melynek ereje nemcsak menedéket kínáló emlék, hanem felszívódik szemléletébe is és áthatja gondolkodását.12 Ezek ismeretében tartjuk fontosnak azt a levelet, melyet Kosztolányi József írt feleségének 1809-ben. Ismerkedjünk meg előbb a levél tartalmával, hogy azután rátérhessünk a vele kapcsolatos kérdésekre. Külzetén a címzés: A Madame Madame Rosalie de Kosztolányi nec de Dame a Raby chere consore penta mente Betskerek A két nagyoldalra írott, háromrétűre hajtott levél szövege a következő: Komáromi Lágerbul die la Julii 809 Nékem egyetlen egy kedves Hitvesem! Nem tudom vetted e levelemet mellyet az múlt holnap 14d,k Napján Gyönyrül az Postán küldöttem az olta is bővebben tudósítottalak volna álapotomrul hanem az Postán leveleket nem lehet küldeni minthogy az múlt itten levő logerozásban is az Anyámnak Írván semmi féle módon az Postán el nem küldhettem, azért is mostan jó elő adandó alkalmatossággal egész erővel azon voltam, hogy az alapotomrul tudósítsalak, ámbátor úgy ezt is hasamon fekve az földi aztalon Írom. Én hála légyen az Istennek mostan még lehetős egésséggel bírok kívánom is az Istentűi hogy Tégedet is ezen Írásom hasonló állapotban talállyon, mi mint eddig tsak imide amoda járunk amiolta az Franczia túl az Dunán Gönytül13 meg szalasztott14 akkor egész 37 óráig még a lórul sem száltunk le éjjel nappal holott amind Írtam az levelemben épen obczisingbanls sínylődtem s három nap semmit sem ettem úgy hogy amidőn 14 m. [ült] holnapnak napján az ellenséget Gőny alatt egész 11 óráig estend vártunk egy tsep erőm sem volt, onnét északa el indulván vissza Komáromig másnap az logerban bé jöttünk, egynihány nap itten lévén az Palatínussal16 a ki mindenütt velünk vagyon Posony alá Böss nevezetű helség17 alá logerban vittek, ottan meg telepedvén Maga az Felséges fejedelmünk 27. Junius Napján 18 Regement Számokra ki alván megvisgálván minden legénynek az gyors gyakorlása végett ll2font19 húst, s egy icze Bort kegy essen Resolvalni méltóztatott, s ottan mulatván minden nap kétszer exercziroztunk, ahol az Udvar minden nap jelen volt; Az Francziák túl a Dunán vannak éppen Komárom által erányában, a hol az tsatárláncz álP°. 60
