Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban

már csak azzal is, hogy elnöke, Jókai Mór mondott ünnepi beszédet a szülőháznál és a szobornál is. (A betegeskedő Arany Kiskőrösre sem tudott elmenni, a szoboravatásra sem, amely után egy héttel örökre lehunyta a szemét. Gyulaitól tudjuk, hogy nagyon készült az ünnepségen való részvételre, s élete utolsó hónapjaiban sokat emlegette feledhetetlen barátját.) Hasonló méretű országos megmozdulásokra 1899-ben, Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján került sor. Akkorra elkészült Ferenczi Zoltán három kötetes Petőfi-élet- rajza is (1896).

Ezt a teljességre törekvő, az akkori ismeretek szerint nagyon pontos és alapos munkát (amelyet tulajdonképpen már rég „kinőtt” az újabb részletkutatás) sajnos ma sem tudjuk még nélkülözni mint az egyetlen teljes tudományos életrajzot. Fekete Sándor korunk legjobb tudását tükröző Petőfi-életrajzának első kötetét mindmáig nem követte a második és a harmadik. Reméljük, nem kell addig vámunk rájuk, míg a kritikai kiadás hátralevő kötetei meg nem jelennek, mert azt az én generációm talán meg sem éri.

Tulajdonképpen még a múlt századi nagy kutatólázban született az a rengeteg kortársi visszaemlékezés, amelyet szerencsés ötlettel és nagy buzgalommal keresgélt össze Hatvány Lajos könyvekből, folyóiratokból, újságokból. A Petőfi-kronológia rendjébe állítva őket végigvezet Hatvány a költő életútján születésétől haláláig. Főleg tehát az életrajzra és Petőfi alakjára (ahogy egyes kortársai látták) kapunk érdekes adalékokat ebből a nagy gyűjteményből, amely nemrég jelent meg 3. (változatlan) kiadásban. Változatlan a másodikhoz képest, mert az első kiadást a nem filológus alkatú Hatvány nagyon pontatlanul, töménytelen hibával adta közre 1955—56-ban: gyakorlatilag használhatatlan. A 2. kiadást Kiss József javitotta ki, így már megbízható szövegközlést találunk benne.

Nem kötözködni akarok, de sajnos, ebben is felfedeztem (idáig) egy hibát. Petőfi eperjesi látogatásának dokumentumában található. A Fővárosi Lapok 1869-i évfolyamában Kadlecsik Richárd közölte az Eperjesi Magyar Társaságnak azt a jegyzőkönyvét, amely Petőfi látogatását örökítette meg. (Jó, hogy közzétette, mert ezt a jegyzőkönyvet, amelyet külön becsben tartva őriztek az iskolában, 1945 után azonnal zúzdába küldte az iskola új igazgatónője, így ma már nem ismerhetnénk meg a szövegét. Az előbbi és későbbi évek kevésbé becses jegyzőkönyvei megtalálhatók: azok bent voltak a többi könyv közt a könyvtárban. Ki is jegyzeteltem őket.) Hatványnál épp a legfontosabb első mondat, hogy, hogy nem, elmaradt: „Tisztelt Lukács Pál helyettes elnök vezérlete alatt rendes működésünket szeretett vendégünk, tisztelt Petőfi Sándor, Vörösmarty »Szép Ilonka« ez. költeménye szavalásával előzé meg, kinek fellépése a társaságnak nagy örömöt, a műnek helyes előadása pedig köztetszést szerze.” Hatvány a második mondattal kezdi a történetet: „t. Elnökünk Tompa Mihályt is megkéré valamely mű elszavalására, ki is a megtiszteltetést szívesen fogadván, legközelebbi alkalomra ajánlkozék.” Az is szócska figyelmeztethette volna, hogy Tompa megkérése előtt történt még valami, de Hatvány nem figyelt erre, hanem következő dokumentumként a Pesti Divatlap egykorú híradását közölte (2. kiad. I. 713—14.) a gyűjtemény általános rendjétől eltérően: „Petőfi (...) a helyben létező magyar iskolai társaságot is meglátogatá, melyben Vörösmarty »Szép Ilonka« című művét, önkénytesen ajánlkozva, meghatóan, jelesen szavalá.” Ehhez azután a következő megjegyzést fűzi: „A Pesti Divatlap eperjesi levelezőjének ezt a tudósítását azért közlöm, mert Petőfi szavalata felől a visszaemlékezők hallgatnak s arról csak ez a helyszíni krónikás emlékezik meg.” És a társaság jegyzőkönyve — tehetjük hozzá. Ez ugyan szintén nem visszaemlékezés, hiszen Kadlecsik csak kimásolta, ő maga nem volt ott. De ha már bekerült a kortársi emlékezések közé, jó lett volna pontosan továbbmásolni, s a Pesti Divatlap szövegét elhagyni. Kérem, hogy a valószínűleg sorra kerülő 4. kiadásban ezt a hibát is javítsa ki a szöveg gondozója. Ami a visszaemlékezésekhez írt Hatvany-féle summázásokat, a kortársak és Petőfi viszonyának értékelését illeti, ajánlom, hogy fenntartásokkal, erős kritikával olvassuk Hatvány vélekedéseit. (Szerintem a feltételezett 4. kiadásban ezek a Hatvany-szövegek el is maradhatnának.)

85