Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás II. rész

meglátogattam, meg aztán a téglagyárban maradtak mind a ketten, Karcsi is meg Julcsi is, így aztán naponta láttam őket. Karcsit a tavasszal behívták katonának, három hónapra. Amikor leszerelt, elment a Rákosi Művekbe, Csepelre vagyonőrnek. Onnan egy év múlva átcsalták a rendőrséghez. Csepelen laktak, a Védgát utcában egy szikur- nya szobában. Már akkor volt egy családjuk, egy szép kislány, akit szintén Jucinak hívtak. Apámmal nem lehetett bírni, amikor Karcsiék hazajöttek vendégségbe hozzánk. Olyankor aztán a kocsmában nemcsak az ital adta meg neki a bátorságot a hangoskodásra, hanem a rendőrveje mellett ott kakaskodott bárkivel. Igaz, sose félt a saját árnyékától, de ilyenkor különösen nem. A leghírhedtebb verekedővel is leállt vitatkozni ilyenkor. Majd leszel még te egyedül is! — mondták neki. Akkor se félek én tőled, meg most se! Majd elválik — hagyták rá.

Karcsi hívott, menjek fel Pestre dolgozni, hagyjam itt ezt a sárfészek téglagyárat, jobbnál jobb munkahelyek vannak Pesten. Ha akarok, oda is mehetek lakni hozzájuk, elférünk, mondta Karcsi. Ha befejeződik a szezon, gyere fel, majd keresünk együtt egy jó helyet. Sokat gondolkoztam a dolgon, de nem ígértem meg. Majd meglátom, és ezzel be is fejeződött ez a téma.

Öcsém amikor befejezte az elemi iskolát, elment kőművestanulónak Pestre. Amikor felszabadult és hazajött, olyan klassz legényke vált belőle, hogy szinte veszekedtek érte a lányok. Jól tudott táncolni, szőke előre omló haja mindig a szemébe lógott, a fekete szeme úgy csillogott, mint a gyémánt, tiszta, nyílt tekintete bármelyik nagyratar- ti lányt kiengesztelt. Azt a lányt kísérte haza a bál után, amelyiket csak akarta. Nem mondom, volt ízlése, mert bizony olyan takaros lányokkal randizott, akik után kevés legény állta meg, hogy ne forduljon utánuk. Nagyon szerettem az öcsémet. Már kölyök korában is úgy jött utánunk, ha mentünk a magamkorabeliekkel gyümölcsöt vagy dinnyét szajrézni, visszazavartam én, de csak egy darabig szaladt el, amíg meguntam kergetni. Mikor már jól elhagytuk a községet, megengedtem, hogy velünk jöjjön. Ilyenkor madarat lehetett volna vele fogatni. Sokszor, amikor pucolni kellett, elkaptuk a kezét, és csak itt-ott érte a lába a földet, úgy spuriztunkvele. Szidtam, de nem bántottam. O szárította a zsebében a csúzligolyót, ő találta mindig a leghosszabb csikket az országút mellett, amit nagy örömmel adott át nekem, ő hozta haza a határból a kis nyulat, ha sikerült néha fogni. Mi egy napig is kóborolhattunk, de ő nem bírta a szomjúságot, be kellett menni a tanyákba vizet kérni neki. Azt meg nem szerettük, mert jobb, ha nem látnak minket. Úgy voltunk félmeztelenre vetkőzve, hogy ne tudják megjegyezni, kinek milyen a trikója vagy az inge. Az üresen hagyott tanyának még a környékét is kerültük, nehogy, ha valaki meglát minket, rosszra gondoljon,. Nem kellett nekünk gyümölcsön kívül semmi. Amit sokszor még akkor is megloptunk, amikor otthon tartózkodott a gazda. Ha nagyon fogott bennünket a kutya, a gazda szétnézett a tanya előtt, és visszament, mert nem látott minket, pedig ott szedegettük a fáról a gyümölcsöt a fák tetején. Amikor aztán elengedte a kutyát, úgy potyogtunk le áfáról, mint az alma, amikor rázzák. Pár perc múlva azonban itt-ott megint összeverődtünk, estefele aztán torony iránt hazafele vettük az utat, keresztül-kasul mindenen. Öcsém a világért el nem árulta, merre jártunk, mit csináltunk. Hallgatott, ha kérdezték, mint a kuka, mert tudta, ha elárul minket, akkor befellegzett a velünk jövetelének.

Később aztán vagy ő vagy én hívtuk el egymást egy pohár sörre. Szerettem hallgatni a felvett pesti stílusát, szóval megtanult szépen pestiül beszélni. Sőt még viselkedni is, udvarias lett a lányokkal, meg előzékeny.

Gyönyörűek voltak a tavaszok! Megmagyarázhatatlan érzés csalogatott, a réten, a mezőn szerettem megtalálni az első piros bogarat, a tavaszodás jelét, tenyerembe vettem, és kiabáltam: itt a tavasz a markomban, gyerekek! Aki kíváncsi rá, jöjjön, nézze meg! Amikor láttam, hogy jönnek, nagy titoktartóan lezártam a bogarat a másik te68