Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - SZEMLE - Balázs Géza: Mozifolklór: Király Jenő: Mozifolklór és kameratöltőtoll: A populáris filmkultúra elméletéhez: [könyvismertetés]
néprajztudomány folklorizálódásnak nevezi azt a folyamatot, amikor a magas művészeti termékből folklór lesz. így foklorizálódott Czuczor Gergely, Petőfi, Arany nem egy verse, így él a „nép” ajkán a legtöbb operett és mai sláger is. A tömegkultúrában tehát megjelenik az alkotó részéről a professzionalizmus, ám ezt főleg csak a szakma tartja számon, nem pedig a befogadó. A tömegkultúrát is jellemzi a variációk nagyszáma. A tömegkultúrának is megvannak a maga (vagy kölcsönzött) alapvető motívumai, mítoszai, s ezek variációiból él. Emlékezzünk csak arra, hogy az ókori görög és latin folklórközeli irodalomban még szintén a meglévő témák variálódása divatozott. A magas művészetben, a szuverén alkotó egyre inkább arra törekszik, hogy egyedül, csak őreá jellemzőt nyújtson. Az igazán jó tömegkulturális termék minél több szállal igyekszik kapcsolódni a populáris mítoszokhoz. Ennek köszönhető az évszázadok alatt hatalmasra felduzzadt vámpírirodalom, valamint a mindössze 70 éves múltra visszatekintő, de ugyancsak nagyszámú vámpírfilmek kultusza. A tömegfilmnek ezenkívül sajátos variációit is vannak: szinkronváltozatok, terjedelmi, forgalmazói, technikai variánsok. A populáris mítoszok, amelyekből a népszerű film táplálkozik, három nagyobb csoportot látszanak alkotni. A manifeszt, látens populáris mítoszok a film világában alakultak ki. Ezek szótárba, katalógusba sorolhatók lehetnének, ha erre vállalkozna valaki. A tiszta és kombinált mítoszok irodalmi és folklór hagyományokból kerültek a film világába. A közegimmanens és közegtranszcendens populáris mítoszok pedig vándorolnak a tömegkultúra egyes szférái között. Ezek a megállapítások természetesen még további vizsgálatoknak vetendők alá. A tömegkultúra és folklór világában sok hasonló vonást, funkciót fedezhetünk föl, de a legfontosabbról azonban nem szabad megfeledkeznünk. Amíg a folklór egy jól körülhatárolható etnikum szellemi kultúrája, megnyilatkozása (lelkülete), addig a tömegkultúra interetnikus (internacioná- lis). S ezáltal alapjában más jellegű. „A tömeg- kultúra a modern ipar és kereskedelem, közlekedés és tömegközlés által összekapcsolt, a visz- szaesések ellenére is egységesülő emberiség populáris kultúrája.” (32. I.) A tömegkultúrának azonban egyre nagyobb szerep jut és lényegében pótolni látszik a hagyományos folklórt. Csépelhetjük a tömegkultúrát és eszményíthetjük a folklórt, föltámaszthatjuk a folklórt és vérátömlesztéssel kísérletezgethetünk, ezzel semmit sem érünk. A tömegkultúrának is megvannak a maga kiemelkedő alkotásai, értékei, ahogy a folklórnak is lehetnek esztétikailag értéktelen alkotásai (rontott, széténekelt szövegek). A tömegkultúra világa ma vidéken és városon minden ember életét át- és átszövi. Törvényeivel megismerkedni nem érzelem kérdése, hanem egyre inkább kötelesség. Nem keseregni kell tehát, hanem alkotó módon viszonyulni a megváltozott világhoz. A Mozifolklór és kameratöltőtoll című kötet filmesztéta alkotása. Gondolatait elsősorban filmművészeti érvekkel támasztja alá. Valószínűleg nem véletlen, hogy a tömegkultúra világában elsőként éppen a film ismerőinek körében fogalmazódtak meg először ezek a gondolatok. Király Jenő a tömegkultúráról vallott nézeteit már több ízben más és más módon fölvetette. Két egyetemi tankönyv szerzője (A marxista filmelmélet alapjai; Filmelmélet), más kötetek szerkesztője. Örülnénk, ha munkáját folytatná, s kiterjesztené a tömegkultúra más területeire is! BALÁZS GÉZA FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK: BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOMÁROMI ATTILA KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS SÜMEGI GYÖRGY 92
