Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - MŰHELY - Sőtér István: Arany János és a Bánk Bán
SŐTÉR ISTVÁN MŰHELY ARANY DÁNOS ÉS A BÁNK BÁN 1858 decemberében, az önkényuralom átmeneti enyhülése idején, újból megkezdi működését az Akadémia. Hosszas szünet után, december húszadikán nagygyűlést tartanak, és új tagokat választanak: Jókai Móron, Gyulai Pálon és másokon kívül Arany Jánost, aki akkor Nagykőrösön tanárkodik. Ez a nagygyűlés az Akadémia új fejlődési szakaszát nyitja meg, és egyik legnagyobb eseménye az 1843—48 közt megjelent szépirodalmi munkák jutalmazása, mely alkalommal Petőfi Sándor 1847-ben megjelent Összes költeményeit részesítik 200 arany jutalomban, „mely Petőfi Sándor fiának adassék ki”. Ezt a jutalmazást az önkényuralmi körülmények közt, és a magyar forradalom akkori megítélése miatt érezhetjük nem mindennapinak. Petőfi mellett Arany Toldija is szóba került a jutalmazásnál, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a nagygyűlés idejéig Arany az ország legnagyobb költőjének bizonyult, a Toldi estéjével, és a Nagykőrösön született balladáival. Akadémiai tagságát Arany a rá annyira jellemző húzódozással és aggályoskodással fogadta: főként a székfoglaló előadás kötelezettsége nyomasztotta, melyet egy esztendőn belül meg kellett tartania, hogy akadémiai tagságába véglegesen beik- tassék. Minden új munka újabb gondokat jelentett Aranynak, bármilyen vállalkozásra nehezen szántáéi magát: ezzel a természetével volt mégis, költészetében és hivatalának betöltésében, a legszorgalmasabbak egyike. Arany első gondolata az volt, hogy székfoglalóját Katona József Bánk bánjáról tartja. Neki is kezdett a munkának, de a tervezett tanulmányt sohasem fejezte be. Ez a töredékes írás azonban Arany legérdekesebb prózai darabjainak egyike, a Katonáról szóló irodalom egyik legfontosabb darabja, de még fontosabb Arany költői fejlődésének, további alkotásainak megértése szempontjából. Érdemes feltennünk a kérdést, hogy mi irányította Arany figyelmét a Bánk bán felé, hisz a klasszikus magyar irodalomban egyéb művet is találhatott, mint ahogyan talált is, Zrínyinél, akinek eposzát Tassoéval összehasonlítva, valóban sikerült is megírnia a lelkét annyira nyomasztó székfoglaló értekezést. Aranyt nemcsak a remekmű vonzotta a Bánk bánban, melynek „zordon szépségeit” csodálta, hanem a maga alkotói hajlamai és tervei számára is ihletést, ösztönzést keresett Katona József művében. Arany a maga életműve hasznára keresett költői támogatást a Bánk bánban, mert felismert valami közös elemet a Bánk bán és saját legnagyobb költői tervei között. Az, hogy a Bánk bán legrejtettebb lélektani és költői titkait felfejtette, és az egész művet a maga rendkívüli jelentőségében látta, talán hozzájárult ahhoz, hogy Arany néhány esztendővel később felismerje egy vidéki földesúrnak — akit az irodalmi életben alig ismertek — ő hozzá kéziratban eljuttatott munkáját, Az ember tragédiáját. Az Arany-irodalom, Aranynak Bánk bán iránti érdeklődését azzal magyarázza, hogy az akkor megindult Shakespeare-fordítási akció és Shakespeare tanulmányozása vezette el a Bánk bánhoz. Shakespeare életműve bizonyára jó indíték volt az ugyancsak Shakespeare-i fogantatásé Bánk bán tanulmányozásához. De ehhez az igazi indítékot mégsem Shakespeare, hanem Arany tulajdon életműve, és főként költői szándékai, tervei adták. Említettem, hogy Arany nem fejezte be a Bánk bánról szóló értekezést, de ez a befejezetlenség gyakorlatilag annyit jelent, hogy annyit írt meg belőle, amennyire a maga műve érdekében szüksége volt. 61
