Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás II. rész
Hamar megszoktam az italozást, pedig ha visszagondolok, soha egy cent se esett jól. De amikor betértem az italboltba, mint törzsvendéget fogadtak, mert tudták, hogy van munkahelyem, és ezen keresztül elnyertem azt a kedvezményt, hogy fizetéstől fizetésig kaphattam hitelbe italt annyit, amennyi a bőröm alá fért. A bálba csak én is akkor mentem át, amikor már jól felöntöttem a garatra. Hamar meglátszott rajtam az ital, és ilyenkor nem voltam elnéző senkivel. Ha valaki rálépett véletlenül a lábamra, egy gyors pofonnal megtoroltam, és rákérdeztem, kér-e még. Hát akinek nem tetszett, megdupláztam. A bálba ha valamelyik lánnyal szerettem táncolni, azt nem adtam oda, ha a vőlegénye kérte, még akkor se. Ebből aztán mindig konfliktusok származtak. Volt szünet, amikor négyen-öten vártak a bálterem udvarán, akiknek úgy adtam meg a randit, hogy ha nem tetszik, várjon meg szünetben, mert most én nem érek rá, mert táncolok. Amikor kimentem, sokszor én kérdeztem meg a sorrendet, hogy kit mikor sértettem meg. Úgy megtanultam verekedni, hogy ha öten jöttek is rám, nem maradtam alul. De azért több haverom volt mindig így is, mint ellenségem. Aztán rájöttek, hogy velem nem érdemes se kötözködni, se pedig verekedni, mert megtanultam nem félni a saját árnyékomtól. És rájöttem, így jobban haverkodnak velem, mintha nyuszinak neveznek. Amíg engem püföltek mindig véresre, sose hívott meg senki egy üveg sörre se. Bár senkit nem bántottam ok nélkül, de vissza mertem ütni még a legnagyobb bics- kás legénynek is, akitől mindig mindenki félt. Még a bicskáját is elvettem és vagy eldobtam a fenébe vagy hazavittem, hogy jó lesz reggelizni. Volt, amikor a bál vége felé elfelejtettem, melyik lány is engedte meg, hogy hazakísérjem. Ha nem jöttem rá, megharagudott, és szemrehányást tett. A következő alkalommal én hiába mentegetőztem, az lett, hogy mással mentem haza, aki nekem jobban tetszik. Úgyse hitték el az igazat, így aztán keresett más legényt, mert engem nem vett komolyan. Apám sokkal büszkébb lett rám, dicsekedett vele, hogy én senkitől se félek. Igaza volt, senkitől se féltem, még az alvégre is lementem, ha úgy jött a lépés. Bármelyik bálba be mertem menni, a Bableves kocsmába is, ahol nem volt olyan záróra, ami rendes időben történt volna. Mert valakit mindig megszurkáltak. Nem is beszélve, az új arcokra, aztán nagyon rámentek, és aki meg merte tagadni a fizetést, azt aztán hamar kipenderítették a Bablevesből. Az alvégen este már nem igen mertek felvégesiek utcázni, se lányhoz se csak úgy. De a bátor legényeket valahogy még a bicskás gyerekek is jobban elviselték, jobban eltűrték a jelenlétét a bálban is meg a kocsmákban is, így aztán egy pár bicska okozta sérülés után befogadtak, sőt még haverom is lett egy pár olyan fiú, aki megkedvelt, akikkel olyan jó kapcsolatom lett, hogy a felvégesi bálba le mertek velem jönni. Igaz, ott se féltek, de ez nem volt divat, mert ha tízen jöttek, akkor az alvégig lettek zavarva vagy fordítva a felvégig, amikor a belépőt akartak váltani a Kiskörben levő bálba az alvégesiek, nem is adtak, mert tudták, micsoda verekedés lesz ebből, ha egy alvégesi legény elkér egy felvégesi legénytől egy lányt, mert az úgyse adja oda, és bizony ez már elég a csetepatéhoz. De mindig sikerült elejét vennem a balhéknak, mert a rendezők úgy adtak jegyet eleve, ha megígérem, hogy rendőr nélkül lesz vége a bálnak. Nem is lett zűr, sőt a gyerekek összehaverkodtak. Igaz, lányt nem kísérhettek haza, még a legordenárébbat se. Aztán ha én mentem le az alvégre két-három felvégesivel, azokat se csépelték el. Nem azt mondom, hogy megszűnt a „le ne merd tenni a lábad”, vagy a „fel ne merd tenni a lábad”, de lettekfiúk, akik le is járhattak és fel is, bántódás nélkül, de lányhoz járni, azt nem, mert az alvégesi lány az az alvégesi gyereké, a felvégesi az a felvégesié. Kevés anya vitte le bálba a lányát az alvégre, a felvégre még úgyse. Na nem mondom, amikor az ávéhás legényeket hazaengedték szabadságra, azok olyan lövöldözést csináltak lent is, meg fent is a bálákban, hogy a bálnép menekült, amerre látott. És hiába jelent meg a rendőrség, elküldték őket egy melegebb helyre. 75
