Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
A hónap különben nagyobb izgalmak nélkül múlt el. Családi életünkben csak ma egy hete volt kitörés, mely a gyöngébb nem sírásával végződött; okát már nem is tudom, oly semmiség, éppen azért elvesztettem a flegmám s egy pár olyan gorombaságot mondtam, ami aztán keserves sírásra készteté. De hát szerencsés természetem van, kiállom a sírást, aki önmagáért hullat könnyüket, az ugyan várhat, míg én megbékítem. Már másnap hozzám simult, azóta megint jól vagyunk. Sajátságos a női természet, korán érett és mégis soká gyermek. Vilma minden komolysága s érett volta mellett is néha oly nagy gyerek, hogy szinte rá-rá kell szólni, sőt dörrenteni. De megvallom, örülök ennek, mert az anyának ilyen természet kell. Ha olyan volna, mint én, talán jól tudna bánni a gyermekkel, körülbelül úgy mint egy orvos, de az anyai szeretet nélkül, az önfeláldozásig menő gondosság nélkül. Az országos dolgokban nincs feltűnőbb újság: igen fölemelőn ülték meg az aradi vértanúk 50 éves emlékünnepét, hol az országgyűlés is képviseltette magát. Egyébként a közös hadsereg germanizálása ellen van panasz; hát az bizony nem valódi nemzeti hadsereg, pokolibbat nem is lehet kigondolni. Gyávaságunkká válik az ügynél a mi ismert politikai érettségünk. Csak akarni kellett volna szilárdan, ma már, vagy legtöbb 10 év múlva — ölünkben volna a nemzeti honvéd hadsereg. A világtörténelemnek egyik újabb mozzanata, hogy az angolok a dél-afrikai búrokkal háborúba bonyolultak; az eredmény nagyon valószínűen a búrok elnyomása lesz. Közönségünk persze a gyöngébbet védi nemes emberies leikével, de a számító politikusok úgy látszik, egykedvűen nézik a népevő Albion újabb lakomáját. A polgárisultság nevében! Mint tanárnak, nem sok megjegyezni való van az elmúlt időről. Történelmi óráim majdnem mind sikerültek; fegyelmi szempontból kifogásom alig van, magyarázataim beválnak, csak a VII—Vlll-ban roppant sok az anyag, s sokszor még színtelen is, úgyhogy a tanár egyéniségét teljesen elnyomják s géppé teszik. így aztán ahol legfontosabb volna, a történelem egyszerű adathalmazt nyújt a nevelés, a lelkesítés helyett. A tcrnatanításban meglehetős rendet hoztam be; maholnap nem hogy kelljen félnem a leckétől, sőt inkább szórakozást nyújt. Hátha még a helyiség nagyobb volna, de az I. osztállyal alig tudok megmozdulni. Az isten alkotja a zsenit; az idő képzi az ügyest, a derék jellemet! [... ] Nov. 22. Tegnapelőtt volt az Erzsébet-ünnepély, melyen az emlékbeszédet én mondottam. Kollégáim nyilatkozata alapján mondhatom, hogy igen jól sikerült. Ez azért tölt el örömmel, mert látom, hogy előadói képességem nem romlott, stílusom nem hanyatlott, sőt haladást tettem mindkettőben. így egy kedvező tulajdonságom, hogy valamikor egy intézet élére kerüljek: megvan. A történész különben is jobban kiismeri magát a társadalomban — főleg nálunk, hol minden lépten-nyomon kell történeti ismeret. Tehát az igazgatóságra már azért is képességem lesz idővel, mert a társadalomban reprezentálni tudnám az intézetet; mint jó szónok pedig úgy az ifjúság, mint a társadalom előtt tudnék imponálni. Ezért a pedagógiával fogok mindig foglalkozni, hogy ily értelemben is meg tudjak felelni a követelményeknek. Már most is szándékom egy kis tárcát írni: „Család és iskola” címmel, melyhez elég anyagot gyűjtöttem össze. Ha 10—12 év múlva igazgató lennék, idővel mért ne lehetnék főigazgató. Még egy kis protekcióm is akadna Pesten. A házasélet újabban megint rendben van. Éppen Erzsébet-napon összetűztünk, de most már annyira vittem, hogy meg tudtam őrizni legalább külsőleg a nyugodtságomat, s egy szép győzelmet arattam is. A jelenet a legutóbbi események — elsózás, kályhafüst stb., még inkább mogorva arckifejezés — kifolyása volt. A vége az lett, hogy Vilma, miután egy ideig fel s alá járkáltam — ő azt hihette, hogy haragomban — egy85
