Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

az obstrukció leszerelése, amely Thaly kezdésére történt meg. Jött is az öreg kurucnak üdvözlő irat elég, amiért könnyező szemekkel, remegő hangjával rábírta a maradék- obstrukciót, hogy leszereljen. Jutalmul a kormány kijárta neki Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozását.

Március 15-én szép ünnepély volt a szobornál, este bankett a kaszinóban — onnan többen átrándultunk az Iparos Kör helyiségeibe is. [.. . ]

Húsvétra elutaztunk.

Pesten ütöttem a vasat áthelyezésem érdekében; ott voltam Zlinszkynél, Poschnál és Popovicsnál, no meg Demkónál. Innen hazulról felküldtem aztán a kérvényt, s több levelet írtam ez ügyben: Lánczynak, Vidának stb. Kíváncsi vagyok, hogy harmadik helyre jelöltek-e? Mert tartok tőle, hogy kimaradtam Demkó elve miatt. Ő ugyanis határozottan megmondta, hogy elsősorban olyanokat ajánl, kiket gyermekeik taníttatása késztet a fővárosba.

Újabban folyamodtam az V. kér. áll. gimn. óbudai osztályaihoz — itt még kevesebb a reményem. [... ]

Áprilnak nagy eseménye volt a vasutassztrájk kitörése 20-án.

A nagygyűlést a kormány betiltotta, mert sokan szándékoztak fölmenni —engedély nélkül is. Erre kitört az egész vonalon a sztrájk. Mindenfelé elhagyták a vonatokat, a mozdonyvezetők siettek haza. Másnap reggel semmi forgalom. Szolnokra vagy 1000 vasutas jött Erdély felől, akik itt rekedtek és az itteniekkel hatalmas sztrájktanyát csináltak. A szolnoki nagyállomáson minden vonal tele gőzösökkel. Az egész város kinn tanyázott 2—3 napig az állomáson. Bpesten ezalatt az 1000 zágrábi vasutast elfogták; majd a rendezőbizottságot, nem használt az ellenzéki képviselők közbenjárása sem. Tisza mozgósította a katonaviselt vasutasokat és a vasúti ezredet, s azokkal, meg mindenfelé fenyegetéssel megtörte az oly sok kárt okozó sztrájkot.

Amnesztiát adott, de a vezetőknek nem. Igen sokat áthelyeztek. Az itteni bizottság feje — Diedermann mérnök, éppen a házunkban lakik Swobodáéknál — őt áthelyezték.

A mozgalom az ellenzéki képviselők némi garanciája mellett (a fizetésjavítás ügyében) megszűnt. Igen sok mulatságos és komoly dolog történt. Mennyegzőre utazó vőlegény stb. maradt pl. Szolnokon. 2—2 zászlóalj bosnyákot is látott a szolnoki közönség, s a vasúti ezred katonáit. Egy százados vezette a forgalmat. Láttunk katona hordárokat, közlegény mozdonyvezetőt és őrmester fűtőt, szakaszvezető fékezőt stb. [. . . ]

A Független Hírlap-ban 2 közleményben írtam dr. Kele József: „A Jászkunság megváltása” c. munkájáról.

Legújabban pedig — tegnapelőtt — meghalt Jókai Mór 79 éves korában; tüdőgyulladás vitte el; részben a vasúti sztrájk, mert Nizzából jövet Fiumében rekedt, s ott hideg idő volt. Engem az ő halála nem illet meg semmivel sem inkább, mint bármelyik öregemberé. Itt az ideje. Nem találom pótolhatatlannak. Egész más, ha egy fijú ember hal meg, aki tehetségeit nem fejté. Minden népre pótolhatatlan a fiatalok halála.

Ugyanakkor mi Lasni Pius napját ültük, a feleségem Bpesten volt vásárolni és én Piusnál bizony be is csíptem. De mégsem olyan nagyon, mint a saját névnapomon. Igaz, hogy akkor de. 11-től este 10-ig folyton ittam ... Ezt csak bűnbánat kedvéért írom ide, nem dicsekvésből. Mert nagyon szeretném, ha többé életemben nem lennék ittas.

Különben jól vagyunk. Vilma egészségesebb most. Lacinak sincs baja. A tavasszal sokat köhögött. Vilma sokat törődik most az ő és Laci ruháival; szépen járnak. Még ilyen fess nem volt. Úgyhogy nekem is jobban kell gondoznom magam. Szebb ruhák, nyakkendőt stb. kellenek.

1904. szept. 15. csüt. reggel 1/2 7.

82