Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

telenek háttérbe szorulni. Más oldalról itt a kellő szereplésre tér nincs; ez is baj. Végül állandóan nem akarunk itt maradni: ez a legfőbb baj. [... ] 1901 Január 6. Sok elmondanivalóm akadna, ha mindent le akarnék írni. Legelső volna az, hogy mielőtt hazamentünk volna, a Vilma karácsonyi ajándékul egy dohányzó asztalkát vett, mely azóta az ebédlőnek szolgál díszéül. A szünidőt Bpesten és Szilason töltöttük el igen jól. Most még azt is elmondhatjuk, hogy Pesten is kifogástalanul ment minden; Guszti néni szinte engedett a régi fagyossá­gából. Talán ez volt oka annak, hogy a Vilmát honvágy fogta el, többször vitát idézett elő köztünk az a kívánsága, hogy mielőbb Bpesten szeretne lakni, mert Bányát, illetve annak nagyra látó lakóit gyűlöli. De hát egyelőre az én érdekem inkább amellett szól, hogy itt maradjak. Nagyon sokáig én sem óhajtok itt maradni, mert nem elégít ki az itteni helyzet. Szilason egy lényeges hibát konstatálhattam a családi életben; nem új dolog ugyan, de éppen azért, mert régi, sajnálatos. Ugyanis a papa és a bátyám még mindig nem fér­nek össze. Úgyhogy a Péter már arra gondolt, hogy külön fog lakni. Jó alkalom volna, ha a szomszédban a nemrég elhunyt keresztmama házát megvenné. Csakhogy édes­anyánk nem akar a papával egyedül maradni. Szomorú egy állapot, de azért — tekintve, hogy 40 esztendő óta így van —, majd csak meglesznek. Ezt ajánlottam a Péternek is. Az örökség tárgyalása nálunk is meghozta a testvérek, atyafiak közti feszes viszonyt, de azt hiszem, komoly következménye nem lesz. [... ] Január 13. Sok jegyezni való van. Talán a korunkra legjellemzőbb esetről szólok előbb. Lukács Béla, a párizsi magyar kiállítás kormánybiztosa, volt kereskedelmi mi­niszter, f. hó 7-én este a Ferencz József híd közepéről a Dunába ugrott. A zajló jégtáblák egyike felfogta a súlyosan megütődött férfit, aki segítségért kiáltott, s iparkodctt fenntartani magát. 1 /2 óra múlva sikerült partra vinni, de már holtan. Az öngyilkosság okául idegességét és azon vádat említik, hogy mint kormánybiztos, sok pénzt elpazar- lott Párizsban. Holott a magyar kiállítás fényes diadalát neki köszönheti. íme a század­vég egyik bűne. Sok a „munkából” is megárt. [... ] Újabban az értesítők programértekezéseit foglalom össze, amelyek a „család és isko­la” viszonyát tárgyalják. Alkalmilag felolvasok vagy írok róla. Január 20. Csütörtökön Incze kollegánál volt hasonló estély, jól mulattunk, de azóta egy kissé kerülget a nátha. A Vili. beliek egy részével összetűzésem volt a torna miatt, mert a gyakorlatokat elhanyagolták. Egy kis ráijesztés az osztályfő részéről, és módosí­tás általam alighanem jó orvosság lesz. Egy I. o. tanulótól kérdeztem, milyen középületet ismer nálunk: bikaistállót — vála­szolja. Ugrón támadja a magyar alkotmány hibáit; főleg megrója, hogy a korona hatalma igen nagy. Fontos a népszámlálás: figyelemmel kísérjük. Néhány város feltűnően megnőtt, pl. Újpest 41 000 (75%), Temesvár, Arad, N.várad mind túl vannak az 50 000-en; Szeged­nek 100 000-en felül van lakosszáma. Még soké nem ismeretes. Nemzeti szempontból előnyös az ilyen fejlődés. Igaz, hogy proletárságot vonz rendesen a város magához, de hát a régit le kell rombolni, hogy az új rend előálljon, t.i. egészséges demokrácia. Azért belenyugszom abba, hogy a régi gentry és arisztokrácia, sőt a falusi nemes kis­gazda is tönkre megy, mert majd csak kiemelkedik egy csomó más, munkája után élő ember. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom