Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
Csend . .. Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... Buckó bácsi önként kínálkozott. Lehetséges, hogy Fogoly párttitkár szólott néki, mert először az ment oda hozzá búcsúkézfogásra: „Több szerencsét, Balogh elvtárs!” Ha azonban így is történt volna, Buckó bácsi mégis megtoldotta önmagával. Legalább ennyivel: „A munkája az kellett, ugye, meg a plecsnije? No, jöjjön, én legalább hazaviszem érte!” Gulyás Mari egyedül kísérte ki, egészen a motorig. „Ne haragudj, te leány!” „Te se, Jancsi1” S aztán el a Sztálin-kápolna mellett, a két vörös kőlábas kapu alatt, szemközt a számonkérő ismeretlennel. . . A kőrösmarti Kálvária után sűrűsödni kezdtek az útmenti komor tanyák ... — A falu szélén tessék megállni, Buckó bácsi! — Mindjárt ott is vagyunk! Kurta iramodás, és ez az „ott” „itt”-é leszen ... — Hát akkor itt is volnánk! — Köszönöm, Buckó bácsi! — Jószívvel! Amit mondtam, megmondtam! — Azt is köszönöm. Jóéjszakát! — Jóéjszakát! Csend ... Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... Nagy kalap a csillagos ég. Mindenki elfér alatta. Sonkoly bácsi, az ősmagyar nevű szlovák éjjeliőr is, aki a Balogh-elcsapás hírével, meg a gubancos pulival az első bakter- kör végére, megint a konyhához ér. A kutya leül s ismét felnyüszít a csillagos égre . . . Az öreg lehajol és megsimogatja a fejét... — Tudom már mi a bajod — mondja. — A csontot siratod, meg azt a gyapotost, aki minden nap összegyűjtötte néked az asztaláról... Én is sajnálom, dehát így van ez, Fickó ... A sorsa hol jól tartja, hol koplaltatja az embert... Ne féljél, mink szerencsésebbek vagyunk. Mert ameddig állami gazdaság leszen, addig bakter is leszen, annak meg kutyája ... Az ilyen vattafüves divatokat meg sodorja ide, viszi vissza a kerge szelek járása... Nagy kalap a júniusi ég. Van aki alszik, van aki sóhajtozik, eszik, iszik, él, hal, gyűlöl, szeret, de mindenki elfér alatta. Van aki jön, van aki megy, van aki sír és van aki nevet ... Balogh János megy a néptelen sötét utcán. Az arcán két nagyapós cseppben végigördül a könnye. Nem törli le ... Hiszen ezzel sem lesz az a négy hosszú esztendő túlfizetve .. . 5. Augusztusban hátrázik ugyan már a nappal az éjszakával való felezés felé, de azért még felülmúlhatatlanul szép hónap ez a nyolcadik, bőmarkú és gazdag. Tele illattal, a frissen csépelt gabona szagával, a tejesedő tengericsövek, virágzó maglucerna lélegzetével s reménységgel. Ami olykor több is, mint a megvalósulása, hiszen a reménységnek szivárványszínű szárnyai vannak. De augusztus más, lelkileg tápláló jelképekben is gazdag. Az ő portáján díszeleg az esztendő öt Istvánjából kettő, s a második, a húszadikai, melyen alig ünnepli a nevenap- ját földönjáró ember, egyenesen háromemeletes. Az országépítő szent király nevenap- ja az alap, a nemzeti lét majd-ezeréves fundámentuma. Rája épült az új kenyér jelképes 27
