Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
Kengyel vezérőrnagyot is —, dicsekedve írhatta New York-i fiának: „Képességeim előtt az ellenség is meghajtja az elismerés zászlaját!” A távoli vasútállomásról nagybatyus bihari parasztasszonyok gyalogoltak a deportáltszállásra. Százasokkal, hízókacsákkal, vajjal, tojással, féldisznókkal, lopva kézcsókokkal törlesztették a grófnőnek a geszti földek árát, amit ingyen mért alájuk a földosztás. S amit a huszárőrnagy-férj a füzetkéikbe igazolt, olykor nagylelkűen is: „Az utolsó részletet Bivajos Kovácséknak elengedjük, ugye szívem? Mindig pontos fizetők voltak!” S a kifizetett földjével együtt szövetkezeti tagné ezt is alázatosan megköszönte ... Minden nap kiparancsolt valamit. .. Buckó bácsi összeszűrte a levet Zizával, a boszorkánycsúnya takarítóleánnyal, s ezért a csendes Buckó néni papuccsal kalapálta mindkettőjük fejét. Kékmonoklis Buckó erre Baloghnak, a gyapotkirálynak esett: — Rosszakat hallok magáról, szaktárs! Hol itt, hol ott bújdosik azzal a bérelszámolóval. Nem fél, hogy megüti a bokáját? Elvégre a szocialista erkölcs se tűrhet el mindent! Balogh csendes ,,megértettem”-mel vette tudomásul. Éppen az előző nap utasította el a civil-belügyes sokadszori beszervezési kísérletét: „Legyen az informátorunk. Mindössze heti egy hangú latjelentést kérek. Nem bánja meg”. S ezért a fizetségért: „Ne féljen, gondom lesz magára!” Amihez a távolról figyelő Gyurka főagronómus ezzel csatlakozott: „Hát ezekkel is jóban vagy?!” Most meg az öreg Buckó . .. Szerencsére a riadózó természet hamar begyógyította ezeket a sebeket... Ütközött a búza bajusza. Kamaszkodott a tengeri. Úgy kéklett a lenvirág, mint a szláv leányok szeme. S a munkálkodók újra elfáradtak, mielőtt az előző fáradtságukat kipihenhették volna . .. A „marsall” reggelente csuklógyakorlatot tartott, hogy a harckészséget növelje, s az egyik alkalommal összeesett, szívtrombózist kapott az öreg ferencjóskás bankár . .. A gyapot ismét sorolt, és port vetett sorai között a „munkaverseny”. Azután virágzott, amit a magburok megpattanása követett volna, ha meg nem előzi a dér. így a páncéljában szüretelték a „fehér aranyat”. Milliókba kerülő, sebtében felhúzott szárítóban szárították. Kézzel fejtették s a tervet decemberben osztálynélküli szeméttel teljesítették. Ami a világpiaci ár tízszeresébe, és a gyapotkirály két fehér hajtincsébe került.. . 4. Június közepén, amikor már majdnem kétharmados a nappal, az éjszakai egyharmad olykor nagyon sötét mégis. Hatalmát az a sugárzó egyszemű Csepel 125-ös motorkerékpár sem töri meg, mely az élüzem csillaggal koronázott Sztálin-kápolna mellett elsuhant a vörös kőlábakra emelt díszkapu felé. Éppen csak átrohant rajta. Sonkoly bácsi, az ősmagyar nevű szlovák éjjeliőr azonban majorkerülés közben idejében észrevette s reászólt a néhai puli gubancos fiára: — Maradhass, nehogy az anyád sorsára jussál! De a kutya leült, és panaszosan sírt a motor után, amit az öregember félreértett. — Mi bajod? Mennek, hát mennek! Olyan lázas mostanában ez a világ, mintha sós vízen élne. Gyere, kerüljünk inkább! A motor is került, kanyart került, s a hátulsó utasára a gazdaság központjában is reákerült a szó sora. S ha nem is a szó, hát a gondolat, a hazugságra ritkábban nyomorodó, ami éppen ezért olykor emberhez méltóbb is... 23
