Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Virtusból tanulni, élni (Beszélgetés Berta Jenővel, a fajszi Kék Duna Tsz elnökével)
HATVANI DÁNIEL VIRTUSBÓL TANULNI, ÉLNI Beszélgetés Berta Jenővel, a fajszi Kék Duna Tsz elnökével Nyolcvankettő hőgutás nyarán túl sok vonzalmat nem érzek magamban a termelőszövetkezeti látogatáshoz, még Fajszon sem. Nem csupán a meleg miatt ódzkodom; olykor kezdek áldozatául esni annak a csalóka konzekvenciának, hogy a mezőgazdasági termelés sorsa nem a földeken, s nem is a gazdasági épületek falain belül, hanem a köz- gazdasági számítások és az egyszámlák absztrahált világában dől el. De tudom jól, hogy Berta Jenő, a Kék DunaTsz elnökének a vendégeként udvariatlan sem lehetek. Egyébként is igen érti a módját, hogy ne engedjen kibúvót, s teszi ezt úgy, hogy esze ágában sincs erőszakolni a „területjárást”. Áz iroda jótékonyan hűvös falai között hosszas beszélgetésbe merülünk, aminek során az elnök jó néhányszor így vezeti elő az érvelését: „Különben majd magad is láthatod, ha kimegyünk .. .” Végül is nem annyira a nagyüzemi táblák dú'lőútjaira, inkább két telephelyre hajtunk be. Az elsőnek a bejáratánál lassítunk, az elnök kihajol a kocsi ablakán: — Mondja szép fiatalasszony, merre dolgoznak most a lányok? A megszólított — aki hajdanvolt fiatalkorában is legfeljebb távoli szemlélője lehetett volna bármiféle szépségversenynek — készségesen magyaráz. Amikor tovább megyünk, mímelt aggodalommal kérdezem meg Berta Jenőtől: nem szenved-e látászavarban. — Mondd már — jegyzi meg kaján mosollyal — miért ne szerezzek neki egy kellemes napot? Mibe kerül ez nekem? A kijelentés hallatán enyhén nyegle cinizmusra is gyanakodhatnék, ha nem tudnám, hogy az elnök tősgyökeres fajszi, s nem pedig beszármazott: a tsz-tagsággal és a falu népével — e kettő majdnem ugyanaz — minden tekintetben egy nyelvet beszél. Igazándiból otthon van. 56
