Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - DOKUMENTUM - Szabó Lőrinc levelei Bernáth Aurélhoz (Közreadja: Laczkó András)
Úgy megörültem ennek a képeslapnak! Tudja, valamikor anyukával, édesanyámmal, töltöttem ott, Galyatetőn, néhány napot. Az jutott eszembe. S az egész eset, az utazás, az, hogy akkor volt először életében étkezőkocsiban a gyorsvonaton: Jaj — mondta — ha én tudtam volna, hogy ilyen emberséges áron adják a Margitvizet, dehogy tikkadoztam volna annyit életemben nyári utazások során! ... — Mert nem mert bemenni az étkezőbe! Inkább szenvedett, vagy hurcolt nagy üvegeket és itta belőlük az állott vizet Debrecen és Pest között, amikor hozzánk fel-feljárt. És sok hasonló derült ki még. És hogy élvezte a szép termet, tiszta folyosókat, szobát, magát az utat is. Visszafelé egymaga jött, még pedig vonatéval egy-árú autóbusz-utat választotta, csak azért, hogy azt is kipróbálja, hiszen nem sokat autózott életében. Fent pedig mindig eljárt a kis kápolnába, amely ott van valahol a közelben, talán nem is kápolna az, hanem csak egy feszületféle ... szóval ott imádkozott a maga módján, minden vallást összekeverve leghivőbb szívében s tetőzve valamennyit a legmulatságosabb és legköltőibb babonának a... mijével no... hát mondjuk hogy fűszerével. Aztán útközben folyton beszélgetett, különösen az utolsó délelőttön, a virágokkal, bokrokkal. Emlékszem erre nagyon jól, kihallgattam szegénykét, s megjegyeztem, aztán meg egy akkortáji interjúban, amely anyánkról szólt, idéztem is még azon frissiben a jelenetet s így, nyomtatásban is látva, még jobban eszemben maradt. Lócit is emlegette valahogy azokkal a bokrokkal kapcsolatban, s pont úgy búcsúzkodott, ahogy én szoktam kedves tájaimtól. Anyuka tavaly halt meg, apám egy évvel előtte. Ő tehát, anyám, még látta a Tücsökzenét; bár élete végén tulajdonképpen csak mai megaláztatásomnak volt fájó tanúja. Én persze még többet mozogtam a nagy ház körül, ahol most Maga van, a parkos és vad környéken, mindenütt. Most jut eszembe, hogy ott írtam úgynevezett katonaverseimet! Mennyire teljesen más az ember élete, és lelkülete, mint ahogy kifelé látszik, s pláne mint ahogy azokat az izék beállítják! Tegnap kaptam kézhez az első példányt az Örök Barátaink ll.-ből. Gyönyörű könyv, bár tömegkönyv. Az Egyetemi Nyomda mégiscsak nagy múlttal, hagyománnyal, szakértelemmel dolgozott. Kitűnő papírt tartalékoltak, a kötés kifogástalan, az egész igen komoly és ízléses. Ezzel még, ugye, nem magamat dicsérem? Mert azt nem tenném. Nem tudnám. (T.i. eléggé.) Mit szól hozzá: még humorizálni is képes vagyok?! De bizony csak azért, mert megszakadok a sok gond és csapás alatt. Legalja nyomorban élünk. Borzadok mindentől, s nem tudok hova, milyen munkába temetkezni magam elől. Közben azért megvagyunk. Kérdezi Lócit. A francia vizsga csodáját, úgy rémlik, már említettem még a kórházban: kettesre tornázta fel magát! Az osztályvizsgák leperegtek simán, most, évek óta már, nincsenek is tulajdonképpeni vizsgák az év végén. Maga az érettségi folyik. Múlt héten futott le a három írásbeli, a magyar, a latin és a német: mind zavartalanul s részben kitűnően sikerült. Három hét múlva lesznek a szóbeli tárgyak, s a kiegészítések. Tanulgat a fiú, s már sajnálja, hogy miért is nem vette csak kissé komolyabban az iskoláit eddig, bevallja, hogy szeretne legalább jó rendű lenni a matúrán. Közben viszont most is folyton tréningekre jár, Csepelre, Kőbányára: valami sportegyesületbe szervezték be, azt hiszem, kézilabdázik. Vasárnap délután lesz az intézeti — Lónyai utcai ref. gimn. — tornavizsga, azon részt vesznek a már végzett, épp most végzett nyolcadikosok is,s nekünk,szülőknek is illik jelen lennünk.Saz érettségizettek sa még maradtak kézilabdacsapatversenye lesz alighanem az ünnepség tetőpontja. Ezen meg éppenséggel, hogy ott kell lennünk, hiszen Lóci nagy krekk, úgy tudom. Az utána következő ivászat aztán már kizárólag az ifjúság öröme. A klinikára még mindig járok. Most bizonyos masszázsokat kapok. — Minden jót, kedves Aliszka, gyors és tartós egészségesedést! Kezét csókolom. Lőrinc U. i. Klára nincs itthon, senki sincs itthon. De mondta, hogy írjam be: csókolja Magát, s minden jót kíván. — Lehet, hogy a nyáron motoros-vitorlás kirándulás során megyek el a Balatonra, Lócival, a Dunán s a Sió-csatornán át. (A levél az Egyetemi Nyomda cégjelzéses papírjára íródott, több helyen tintával javítva.) 4. Drága Aurélom! Aliszka! Tegnap este kaptam meg a cikket, itt küldöm a fordítását, az eredetivel. Azért siettem vele így, mert reggel alighanem indulok csónakon arra a bizonyos Sió csatornái utamra. Szóval még az is lehetséges, hogy látlak benneteket. De mégsem, most lehetetlen. Igalra megyek, Baumgartnerékhez. Vagy oda se. Semmi különös. Ha rossz idő lesz, a csónakázás elmarad. A fordításban lehet egy-két műszónál más árnyalást kívánsz; egy helyen ceruzá53
