Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - KRÓNIKA - Utazás egy felperzselt országban (Hans Dernschwam útijegyzetei a hódoltsági Magyarországról, 1555) - Közreadja: Tardy Lajos
Adony agyagdombon épült; a törökök itt a hajdúktól tartva egy habarccsal betapasztott palánkot építettek. Meglehetősen erős helyőrséget állomásoztatnak itt. Dunaföldvárról már szóltam; itt egy jókora agyagos magaslat meredek partján kolostor és templom áll, melyet a törökök még meg is erősítettek egy vályogfallal, sőt strázsát is tartanak itt; alatta, közvetlenül a Duna partján terül el a falu. Tolnáról egy arany forintért kocsin az innen tíz mérföldnyire, vagyis két napi útra fekvő Adonyba szállíttattam sátramat és négy kasomat. Mindenütt szép, termékeny lapály: legelő, szántóföld, szőlős kertek— de alig-alig megművelve s az idő múlásával egyre sivárabbá válnak. Ha a magyarok messzi távolról megpillantanak egy közelgő törököt, ki itt, ki ott búvóhelyet keres magának, míg a nők és a gyermekek otthonaikban maradnak. A házakban, udvarokban a törökök semmit sem találnak maguknak, de néhány asszony kenyeret és más élelmet hoz nekik, hogy békén maradjanak. Ráckevén összetalálkoztam budai jó barátaimmal, Paul Mallerrel, sánta feleségével, valamint Székely Mártonnal, ugyancsak feleségestől. A ráckevei magyarok egytől-egyig evangélikusok; mint a többiek, ők is elnyomás alatt élnek s ők is hagyják házaikat tönkremenni. Ha Ráckeve nem szigeten terülne el, a hajdúk már réges-régen odaférkőztekvolna, hogyfelégessék és felprédálják. Ráckevén toronyóra is van. Augusztus 4-én folytattuk utunkat Ráckevéról Csepel és Buda felé. Utunk öt mérföld hosszú volt. Ismét átkeltünk a Dunán. Kelenföldről a Szent Gellértről elnevezett hegy tövében és a város alatt a Szombat kapun át vezettek be a városba és aPosztómető utcában, a néhai kalocsai püspök háza melletti elhagyott épületben szállásoltak el bennünket. Nyolc kocsinkkal együtt itt táboroztunk; lovainkat más házaknál helyezték el. Budán a Magdolna-templom mellett toronyóra és csengő-bongó harang; olyan a szava, mint a korábbi öregharangé. Valaha egyik kaputól a másikig járhattunk-kel- hettünk, most azonban a városároktól végig le a kocsiútig és Logodig, e kicsi faluig csupa-csupa kert, melyekben gyümölcsöt, hagymát, fokhagymát, káposztát, salátát és egyebeket termesztenek. És most az országút a Fugger-urak kertjén halad keresztül; minden másképpen fest, mint korábban. A vár kívülről siralmas látványt nyújt; a tető beomlóban. A zsidó kapunál egy ütött-kopott, kürtőre emlékeztető rondella. De a vár is olyan ostromviselt állapotban volt, mint a Szapolyai János által épített rondella. A falakat újból felhúzták, éspedig a Szent Zsigmondkápolnával szemben, ott, ahol az ostromlók behatoltak. A Szombat-kapu előtt mindkét oldalt számos kapuőrző teljesít szolgálatot. A kapu előtt, ahol a bognárra várakoztunk, vámház áll. A város kövezete rossz állapotban van. A házak sorban egymás után beomlanak. Építkezésnek nyoma sincs, legfeljebb annyi, hogy a lakó meghúzhassa magát az eső és hó elől. A nagy, tágas termeket, szobákat istállószerűen, kőből — agyagból — fából összeeszkábált cellák tömegére darabolták fel. Pincékre nincs szükségük; ezeket szeméttel töltötték meg. Saját házának senki sem ura és gazdája. A bírákat — miként az a magyarországi falvakban szokásos — kényük- re-kedvükre szalajtják ide-oda. Nyilvános borkimérések most is működnek, de a bort már nem kiáltják úgy ki, mint valaha: „három, három”. Egy pint bor ára most, a kitett árjelző tanúsága szerint három magyar forint. A magyar pénz forgalomban van: két és fél, olykor két magyar forintért egy akcsét adnak. Pesten a császár közfürdőt építtetett. Budán Tujgun, a mostani pasa hatalmas fürdőt emelt az ágostonrendiek kolostora előtt, mely a fekete-barátok hajléka volt; mindenhonnan ide fuvarozzák a legszebb köveket. A házak egytől-egyig disznóólakká váltak; annyira körülépítették őket, hogy az ember jószerével rá sem ismer a kapukra és a régi nagy hintóbejárókra. Ugyanis a házak elé — mi több: a házakhoz tapasztva — ereszalját,zsibárusbódé- kat építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán ülnek és dolgoznak. A Szent György-templom előtt csupa efféle szatócsbódé, de annyi, hogy az ember már körül sem tudja járni. A templomot mecsetté változtatták; mellette egy török szokás szerint épült új torony, melyről az ő hodzsáik kukorékolnak. A Fugger-urak házában most a török kincstartó lakik; a ház előtt fából készített lóistálló, mely egészen a városházáig elnyúlik. Hans Preuss háza előtt is egy vályogból épített lóistálló látható és a Nagy-utcán — ahol Haller ános lakott egykor — végesteien végig házakhoz tapasztott viskók, egészen a Nagyboldogasszony templomáig. Egy bég elkonfiskálta a Magdolna-templom melletti házakat, ahol a mészárszékek voltak és tanodát, valamint mecsetet s ez utóbbi mellé kerek tornyot építtetett; közönséges, póri ízlés szerint való építkezés az egész. S tette mindezt azért, hogy megmutassa: mekkora építkezésekre telik egy pasának vagy nemzetségének. S minthogy az említett célra számos házat elkobozott —• mészárszékeket, Sárkány Ambrus házát stb. — az általa emelt házat hospitálynak építtette, mert ha bármikor kegyvesztettségbeesik, itt kosztja-kvártélya lesz — vagyis az egész nem más, mint álszenteskedés, hiszen a császár akaratával szemben moccanni sem lehet, és senki sem építhet szép házat önmaga részére. 93
