Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Mozgalmi emlékek

a zsebeimet is kifordították és a térképemen jeleket kerestek. Mindenhol tudtomra adták, hogy azonnal el kell hagyjam a falut vagy a várost... Egyetlen egy hely volt sza­bad, az országút... Aztán visszamentem Pestre, egy darabig dolgoztam is kisműhely- ben, megismerkedtem ott egy soroksári szaktárssal, jól tudott németül, vele elhatá­roztuk, hogy Bécsbe, Párizsba megyünk, persze addig nem jutottunk ... Hát én tagja lettem a Szocdem Pártnak is, a Vági pártnak is, a Bőrösök szakszerveze­tének is... Ezerkilencszázharmincban Szabadszálláson dolgoztam, akkoriban kortes- gyűléseket tartottak, az egyikre elmentem és mindig belekiabáltam a szónok szöve­gébe, hogy le a tollas terrorral, munkát-kenyeret, éljen a demokrácia, éljen a szocia­lizmus, vesszen a kormánypárt, vesszen Bethlen, az akkor szokásos politikai jelszavakat mind bekiabáltam, de a helyemet mindig változtattam a tömegben, a csendőröktől távoltartva magam, nehogy elkapjanak. A gyűlés végén azonban egy úrféle jött hoz­zám közel és görbe botja végét fogva felém sújtott, „kell-e kenyér”, ordította, egy darabig farkasszemet néztünk, aztán mondtam neki, hogy kell, ő suhingatott a botjá­val, körülöttünk kétszáz-háromszáz ember állt és nézett bennünket, hallgattak. Egy negyed óra múlva értem jött a hajdú a községházáról, hogy menjek vele, az az úrféle ipse meg elkezdett kommunistázni én meg levérebeztem. Egy őrmester igazoltatott, a szakszervezeti könyvvel igazoltam magam, a könyv hátuljára sok szám volt beírva, kérdezte mik ezek a számok, a könyveké, amiket elolvastam, „az anyja istenit, mennyi könyvet elolvasott”, mondta és mutogatta az igazolványomat a többieknek. Aztán előállítottak, a parancsnok azt mondta, a legközelebbi vonattal hagyjam el a községet, mert ha még egyszer találkozunk, kutyának se leszek jó . . . Megjegyzem még, hogy a gyűlés előtti héten az utca gyerekeinek megtanítottam Ady: „Fölszállott a páva” című versét, hogy aztán a gyűléseken kórusban szavalják el ... Ezerkilencszázharmincháromban Szombathelyre kerültem, éppen sztrájkoltunk a cipőgyárban, aztán elérkezett a nap, amikor tárgyalni kellett a gyárossal. Ezt a város­háza nagytermében tartottuk meg a főjegyző és a rendőrkapitány jelenlétében. A munkáltató azt akarta, hogy a béremelés a kirakatba kitett cipők után legyen. Ehhez hozzá akartam szólni, de meglepetés ért, mert mindkét oldalamra egy-egy fogdmeget ültettek, akik lefogták a kezemet, így nem tudtam felnyújtani jelentkezésre. Hirtelen csavar-kanyarral ugrottam fel, a fogdmegek röstelltek a levegőben lógni rajtam, a körülöttem ülők elkezdtek hangosan nevetni... Hát aztán Tapolcára kerültem egy kismesterhez, sokan jártak a műhelybe, mindenki­vel vitatkoztam, a mester azt mondta, egy ismerőse jár Pesten egyetemre, ha hazajön elhívja, azzal majd vitatkozhatunk. Hát aztán olyan heves vita támadt, hogy a mester attól félt, összeverjük egymást. Akkor tapasztaltam először, hogy mennyire fel vagyok vértezve marxista ismeretekkel, egyetemi szinten tudok vitatkozni öt elemivel . . .” „Ezerkilencszázharmincnégyben országgyűlési választást írtak ki, én is jelölve lettem képviselőnek a Fasiszta Ellenes Munkásegység Front jelöltjeként, Csepel közjegyzőjé­nél lettem beiktatva, tehát legálisan, a front helyi vezetőjével megrendeltük a plakáto­kat, teleragasztottuk Csepelt, de a jobboldali szocdemek féltették a pozíciójukat, lár­mát csaptak, hogy a kommunisták indulnak. Nekem a nyomdába kellett mennem a röplapokért, a társam figyelt, hogy mi történik velem, mondta, lehet hogy le fogok bukni, bementem az üzletbe, kérdeztem a tulajdonosnőt, készen vannak-e a röplapok, azt válaszolta, nem tudja, menjek le a gépműhelybe, át akartam az udvaron menni, egy nagy ládán ült két hekus, megláttak, felugrottak, hová megy, kérdezték, én nyugodtan feleltem, a röplapokért, mindjárt faggattak, hol van a társam, akivel elvisszük, mert egyedül nem bírnám. Azt feleltem, az üzlet ajtajában vár, és megadtam egy hekus személyazonosságát. Az egyik detektív azonnal kiszaladt az utcára, persze nem talált 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom