Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - SZEMLE - Bárth János: A Csallóköztől a Bodrogközig
A CSALLÓKÖZTŐL A BODROGKÖZIG Az antológia címe utal a Madách könyvújdonság előzményére és serkentőjére, a pozsonyi Irodalmi Szemle Csallóköztől Bodrogközig haladó nevezetes tájirodalmi sorozatára, amelyet érdemes itt néhány mondattal felidéznünk. 1975 elején a Mátyusföld bemutatásával indult a sorozat és 1977 végére jutott el Csehszlovákia legkeletibb magyarlakta vidékéig, a Bodrogközig. Közben egy-egy folyóiratszám végigpásztázta a régi Bars megyét, Komárom környékét, az aprófalvas Csallóközt, az Ipoly mellékét, Nyitra vidékét és a hegyes-völgyes Gömört. Mindazokat a tájakat, ahol jelentős számú magyar népesség él. Az Irodalmi Szemle táji számai fontos állomások a szlovákiai magyar önismeret történetében. Felhívják a figyelmet a szülőföldre, annak örökké ható és éltető értékeire, szépségeire. Talán nem is annyira a szülőföldre emlékező és a tájra rácsodálkozó szépirodalmi írások a legfontosabbak ezekben a folyóiratszámokban, hanem azok a cikkek, tanulmányok, amelyeket egyszerűség kedvéért honismereti irodalomnak mondhatnánk. Mondanivalójukon túl jelentőségüket az adja meg, hogy nagyrészt úttörő szerepűek. A csehszlovákiai magyar tudományosság történeti és néprajzi eredményei ugyanis ezidáig gyakorlati okokból nem, vagy ritkán kaptak fórumot. Különösen nem volt helye a rövidebb tanulmányoknak, mivel önálló magyar nyelvű társadalomtudományi folyóirat nincs Csehszlovákiában. Ezért többszörösen is dicsérhető az Irodalmi Szemle fórumteremtő vállalkozása. Versektől, novelláktól vették el a szűkös helyet ezek az írások, de semmiképpen nem haszontalanul. Nem váltak a szépirodalmi jellegű folyóirat kárára, sőt jelentősen megnövelték az iránta mutatkozó érdeklődést. Legnagyobb sikere és visszhangja a régebbi korok históriáját nyomozó írásoknak volt. Közülük is messze kiemelkednek a Pozsonypüspöki- ben élő Püspöki Nagy Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó és elsőrangú szakmai jártasságot tükröző, kiváló történelmi tanulmányai, így pl. a „Villa S. Marie—Zentmária—Somorja” (1975/8), és „Az ősi Nyitra” (1976/2), valamint a Garam mente állatnevekből képzett helyneveinek elemzésével foglalkozó írás. (1975/3). A gazdaságtörténet és a néprajz határterületén mozog Kecskés László sok ismeretet nyújtó, tanulságos cikke a Komárom környéki halászatról. (1975/4). A régi magyar művészet világát idézi Farkas Veronika: Középkori falképek Gömörben című cikke. (1977/4). A kifejezetten néprajzi jellegű írások száma viszonylag nagy, de értékük fölöttébb változó. Hasznos adalékokat azonban mind szolgáltat a további kutatások számára. Ezenkívül felhívják a figyelmet egyes témákra, másokat is serkentve a gyűjtésre. Esetünkben ez a körülmény elsőrendűen fontos. A néprajzi írások közül szakmai jelentőségüket, mondanivalójukat és megfor- máltságukat tekintve Ág Tibor: Csallóközi pásztorjátékok (1975/8), Marczell Béla: Csallóközi farsang (1975/8), és Szanyi Mária: Adatok a gömöri népi fazekassághoz című cikkét érdemes kiemelnünk. Bármilyen hosszú ország is Csehszlovákia, előbb-utóbb végére ér az utazó. Eljutván a Bodrogközig, valószínűleg végeszakad a magyarlakta tájakat bemutató tematikus számos sorozatának is. Reméljük azonban, hogy nem örökre. Ha a tájak újrakezdésével nem is, de valamilyen formában pl. történeti, művészettörténeti, néprajzi tematikus számok szerkesztésével érdemes lenne folytatni a szülőföldhöz kötődő és a változásokat is tükröző szépirodalom, illetve a jó értelemben vett honismereti kutatás tudományos eredményeinek ismeretterjesztő közreadását. Az ilyen jellegű tematikus számok valószínűleg még tovább növelnék az Irodalmi Szemle utáni érdeklődést bel- és külföldön egyaránt. A Csallóköztől a Bodrogközig című, több mint 300 oldalas Madách kiadvány, amelyet a So- morján lakó fiatal Zalabai Zsigmond szerkesztett, elsősorban szépirodalmi művek antológiája. A kötet valamennyi írása egy-egy csehszlovákiai magyarlakta tájhoz kötődik. Versek, elbeszélések, emlékezések, riportok vallatják és szólítják az örökké emlékeket ébresztő szülőföldet. Tájanként csoportosítva, több mint 30 szerző 76 különböző írását rendezte 8 csokorba a szerkesztő. A magyarországi olvasónak talán Bereck József: Leltár helyett, Bábi Tibor: A hűség arca, Németh István: Mátyusföldi mozaikok, Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (részlet), Zalabai Zsigmond: Történelem szélárnyékban, Tőzsér Árpád: Gö- mörország és Gál Sándor: Életképek című szoci- ográfikus cikke mondhat legtöbbet a csehszlovákiai magyar életről. A költők és írók vallomásai után Gyönyör József: Nemzetiség és anyanyelv című tanulmánya következik, amely kisebb szövegbeli különbségekkel korábban már megjelent az Irodalmi Szemlében is. (1976/3). Újraközlése nagyon indokolt volt, hiszen a kötetben szélesebb olvasóközönséghez jut el, mint annak idején a folyóiratban. A tanulmány az 1970 évi csehszlovákiai népszámlálás nemzetiségi adatainak alapos és sokoldalú elemzése. A sok számadatból és tanulságos következtetésből feltárulkozik a több mint félmilliós csehszlovákiai magyarság népesedési tükre. Az írásból képet alkothatunk arról, hogy Csehszlovákiában milyen az 570 478 fős magyar nemzetiségű, illetve a 621 588 fős magyar anyanyelvű lakosság területi eloszlása, más nemzetiségekhez viszonyított aránya; milyen tendenciák jellemzik a változásokat, elsősorban a népességszaporodást és a relatív csökkenést. A kötet végén Fábry Zoltán 1970-ben fogalmazott szépszavú, bölcs intelmeit olvashatjuk a nemzetiségi létről, a kisebbségi feladatokról, a többség és a kisebbség együttélésének törvényszerűségeiről és követelményeiről. (Madách, 1977.) BÁRTH JÁNOS 87
