Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Felvonulás
mókát, formákat, s mikor augusztusban leköltöztek, és a gyár első működő üzemeként berendezkedtek, itt folytathatták az előkészületeket. Közben a fővárosban a Bajcsy- Zsilinszky út 3. szám alatt folyt a munkástoborzás: Jöjjön Jászberénybe, a Fémnyomó- és Lemezárugyárba! Munkásszállás! Különélési pótlék! Munkaruha! Védőétel! Védőital! Jöjjön Jászberénybe, építsük együtt közös otthonunkat, a szocializmust! . . . Jöttek? Nem sokan. Minden adatközlő 100—150 közötti létszámot mond. S közöttük vannak azok a csepeliek, kikre az idő múlásával egyre több a hivatkozás, mint olyanokra, akik az induló termelés fő motorjai voltak . . . Az anyaggyűjtés idején a téma egyre jobban megtetszett nekem: Itt épül a gyár, a minden idegszálában agrárius szellemiségű, s az adott időszakban mindenképpen konzervatív város tövében. Gyár és város még nemigen tudja, mit kezdjen egymással, s hogy mégis kapcsolatok létesülnek, annak objektív okai vannak: a gyár működni, a város pedig élni akar. A lakosok tehát átlépik a kaput, félve, idegenkedve, tétován, a zúgó gépektől húzódnak, a sajtolok dübörgése szívnyiIlalást okoz nekik, az olajszagtól megfájdul a fejük — és akkor megjelenik az a már-már legendás hetven vagy nyolcvan ember, idegeikben a szakma fortélyainak ismeretével, fejükben a törzsökös csepeli munkás tudatával. Otthonosan mozognak. Itt máris jobb helyre állítanak egy gépet, ott megmutatják a reszelő helyes tartását, amott elkapják a friss átképzést a rosszul befogott anyag mellől!. . . Mosolyogjon a kedves olvasó, de még azt is bekalkuláltam, hogy az üzemi hangosbemondó hálózat (mert annak kiépítésével nem késlekedtek) közben a „Vörös Csepel, vezesd a harcot!” refrénkezdetű harciasán derűs indulót játsza! Mert hogy akkoriban itt is indulókat játszottak munka közben, az bizonyos . . . Sorra vallatóra fogtam hát embereimet, azokat a kezdő csepelieket. És akkor jött a meglepetés: Születtem Apátin. Születtem Sülyön. Árokszálláson. Berényben. Alaty- tyánon. — Ezt egy darabig jól tűrtem, de mikor, úgy a tizedik eset után, veszni láttam szépen megkonstruált tételemet, fellázadtam: De hát hol van az a legendás csepeli gárda!... „Mi vagyunk azok” — mondta csendes öntudattal egy tömzsi, barnaképű, szúrós feketeszemű férfi, kinek neve hatodik helyen szerepel a gyár dolgozóinak legelső névsorában. — Maga?! Hiszen Berényben született, itt is nevelkedett! „Úgy van. És eszem ágában sem volt gyári munkássá lenni. A mező, az erdő vonzott. Hanem apám azt mondta, földünk semmi, el kell menni Pestre. A bátyám akkor már ott dolgozott. A Kerámia Tűzálló-anyag Gyárba sikerült bejutni. Csilléztem. A nyersanyagot be a tűztérbe, égetés után ki. S ha valami eltántoríthatott az ipartól, akkor ez a nehéz, szakadatlan, kemenceforró munka nagyon. De mindegy, válogatni nem volt mód, a pénz meg kellett. Egyszer, úgy ötvenkettő kora tavaszán, hétfő hajnalban mentem föl a szalmás vonattal, és egy vidám társasággal találkoztam. Haverok is voltak közöttük, herényiek. Megkérdeztem, hova mennek? Ők Csepelre! De ezt olyan büszkén mondták. Tudja, hiszen maga is emlékezhet, hogy ezeknek a szavaknak: Tatabánya, Komló, Salgótarján, Angyalföld, Újpest, de legkivált persze Csepel! — megvolt a súlyuk, mindjárt a felszabadulás után. Az ember, különösen ha fiatal volt, és olyan, aki akart valamit az élettől, úgy érezhette, hogy ezeken a helyeken történik valami fontos, az a nagyon lényeges, ami egész további életünkre hatással lesz. — És mondom, ez a csoport ott az éjszakai munkásvonaton nem ógott-mógott, mint a törődött többiek, hanem énekelt! Még szalmát sem hoztak magukkal. És ez annál csodálatosabb volt nekem, mert hiszen találkoztam már velük korábban is, mikor oda- odakiáltottunk egymásnak, hogy: vidd a francba a lábad, ne dugd a számba!... És az volt az érdekes, hogy ez a társaság az egész kupét nem hagyta aludni a zajongásával, mégsem szólt rájuk senki! Mindenki csak nézte őket, olyan valami kis irigységgel vagy tisztelettel, hogy ezek Csepelre tartanak, mert átképzősek lesznek!... Hétfőn még ledolgoztam a műszakot a Kerámiában, kedden irány a toborzóiroda, szerdán 57
