Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - SZEMLE - Vasy Géza: Balázs József két új regénye
lengyelpártiságáról. Batár János útja a teljes ösztönösségtől az átélt élettapasztalatok hatására a még mindig ösztönös, de helyes és végre önálló felismerésig vezet: át kell állni a másik oldalra. Az író mindvégig látszólag szenvtelen krónikásként van jelen az egyes szám harmadik személyben előadott történetben. Azért látszólagos a szenvtelensége, mert e történet valójában Batár János életútjának belső monológja, mindvégig csak azt látjuk, azt tudjuk, amit a főhős láthat és tudhat, ami vele történik. Az író rejtőzése, „eltűnése” tehát az írónak a főhőssel való szinte teljes azonosulásából következik. S mivel csak azt látjuk, amit a főhős, különösen érzékletesen bontakozik ki a teljes ösztönösségtől a felismerésekhez vezető útja. Az ezred és Batár János számára ugyanazok a csomópontok a tudatosítok: az értelmetlen pusztulások, a barátkozás a lengyel lakossággal és a partizánokkal, s a tisztek közötti ellentéteknek a fokozatos kiéleződése. A németbarát irányzat felülkerekedése, a humánus és a szadista ezredparancsnokság közti különbség közvetlenül is tudatosító hatású Batár számára. A jó és a rossz, a helyes és a helytelen szétválasztása, megkülönböztetése az első lépés ahhoz, hogy helyes döntést hozhasson. Nem ő volt az ezredben a legtudatosabb, hiszen nem állt át a lengyelekhez sem, nem volt a lázadó katonák között sem, s itthon nem mert megszökni sem, amíg magára nem maradt. Sorsa — és a nyíregyházi huszárezred tragikus sorsa egyaránt példa és tanulság, nagy megjelenítő erővel felmutatott látomás. Egész kis népi mítosz kerekedik ki Batár János történetéből az emberség kiölhetet- len erőiről, a nép fiának a háborúval esett találkozásáról, arról, mint lehet embernek maradni az embertelenségben. Ábrázolásbeli probléma egyetlen fakad Balázs József módszeréből, ez pedig a mellékszereplők elnagyoltsága. Az idős ezredesen kívül a többieknek csak olyan sémaszerű képét látjuk, amilyent Batár János észlelhet. S hogy ez mégsem kiélezett hiányosságként jelenik meg, az az egységes és balladás atmoszférának köszönhető, amely sokat felold hiányérzetünkből. Balázs József új regénye értékben és problémagazdagságban egyaránt méltón illeszkedik eddigi munkái közé. Ugyanazt a témakört, hőstípust mutatja, de más összefüggésben. írói szemlélete nagyon határozott és tudatos. Mi is nagy határozottsággal nevezhetjük szocialista realistának alkotómódszerét. * Szeretők és szerelmesek Az író újabb regénye szervesen illeszkedik az eddigiekhez, de újat, mást is mutat. A gondolat- menet egységessége miatt trilógiának is tekinthető történelmi regénysor után — a Koportosboz hasonlóan — ismét jelenünket ábrázolja. Ám a Koportos — hősének magatartása miatt — sokkal jobban kötődik a történelmi regényekhez, mint a Szeretők és szerelmesekhez. Láthattu k Az ártatlan elemzésekor is, hogy eddig a fizikai és szellemi megnyomorítottságban élő néptömegek vagy néprétegek és a belőlük szerveződő kisközösségek vagy magányos emberek ösztönös népi humanizmusa adta a regények legáltalánosabb társadalmi alapját, ez határozta meg a hősök útját, lehetőségeit. A Szeretők és szerelmesek egy ebből a múltból kinövő, ez által meghatározott, de a társadalmi forradalom következtében mégis gyökeresen új világot tár elénk. Ez a regény csakis a szocializmus alapjainak lerakása utáni szakaszban játszódhat, tehát a szorosabb értelemben vett jelenben. Legfőbb figuráit már nem a múlt, hanem a szocializmus évtizedei határozzák meg. Aligha véletlen, hogy a főszereplő Kalenda József asztalos huszonéves fiatalember, s nemzedéktársa az építésvezető mérnök is. Kalenda öntudatos ember, jó szakmunkás, képességeinek megfelelően dolgozik, s munkáját is elismerik. Kiirthatatlanul benne van — egyszerű, régi népi bölcsességként is — a „dolgozni csak pontosan, szépen” József Attila által megfogalmazott követelménye. Ezért is kerül egy vidéki kisvárosba két társával néhány hónapra: az irodaház építkezésén szükség van a szakértelmükre. Sokszor — talán túlságosan is sokszor — hallja, hogy ő milyen jól dolgozik, s hogy mekkora szükség van reá. Az öntudatát tovább növeli ez, s ha kórossá nem is válik, motiválja azt a személyiségzavart, amely aztán a tragikus vétség elkövetéséhez vezet. Kalenda József megtalálta a helyét a világban és rendezettnek tudja maga körül a világot. A szerelemmel mégis csak ebben a kisvárosban találkozott. Kapuvári Márta méltó társa lehetett volna. Szépen induló kapcsolatuk azonban elromlott, valami hiányzott Kalendából és Mártából egyaránt. Kalenda inkább hazament volna a szülőfalujába lakni, Márta maradt volna a kisvárosban. Ez lett volna az ok! A felszínen. Inkább arról van szó, amit az író említ vallomásában: „atökéletesség iránti nosztalgia” mozgatta őket, s mivel a tökéletességet a szerelmesükben nem találják meg, csalódniuk kellett. Kalenda egy pillanat alatt kiábrándul és szakít is Mártával, s elhatározásán nem másít az sem, hogy a nő gyereket vár. Pedig Márta nem volt elutasító, csak tanácstalan, s jól szerette volna elrendezni egyszer már elromlott életét (a férje meghalt). Kalenda egy szép eszmét, egy álmot talált meg az ösztöneivel, s a tudat kritikájával szemben is csak ösztönösen tudott védekezni. így éppen a tökéletességet keresve feledkezett meg a tökéletesség — a legalapvetőbb emberség — parancsáról. Vétségének logikus következménye a gyilkosság, amelyet szintén ösztönösen, hirtelen felindulásában követ el. Dolgozni, a munkában teljes emberré válni már tud Kalenda József, de a szerelemben még nem. S hogy nem véletlen eseményről van szó, azt bizonyítja annak a régebbi életepizódnak a felidézése, amelyben Kalenda hasonló hirtelenséggel 92
