Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - SZEMLE - Vasy Géza: Balázs József két új regénye
BALÁZS JÓZSEF KÉT ÚJ REGÉNYE Az ártatlan Balázs Józsefet bemutatni már aligha kell, a hetvenes évek leglátványosabb és legígéretesebb írói pályakezdése az övé. Gyors egymásutánban jelent meg három kisregénye, s előbb SZOT-díjat, majd József Attila-díjat kapott. Az ártatlan a negyedik könyve s szervesen kapcsolódik az eddigiekhez. A Koportos, a Magyarok, a Fábián Bálint találkozása Istennel és Az ártatlan egységes pálya- szakaszt, egységes írói világot tükröz. Ha szorosabb kapcsolatot keresünk, akkor az új mű leginkább a Magyarokkal párhuzamosítható. Mindkét kisregény a második világháború idején játszódik, s a magyar nép szerepét, felelősségét vizsgálja. Beillenek tehát a nemzeti önvizsgálatot magukra vállaló művek sorába. Balázs Józsefnek határozott történelemfilozófiája van. Ez nem látványos fejtegetésekből, hanem a mű cselekményéből, az ábrázolt figurák sorsából, az eszmei mondanivalóból bontakozik ki. Eddigi regényei alapján — Az ártatlanra is érvényesen — a következőképpen összegezhető gondolatmenete. A magyar népnek rendkívül nehéz élete volt évszázadokon át. Fizikai és szellemi megnyomorí- tottságban éltek milliók. Társadalmi berendezkedésük a kisközösségek szintjén nagyon elmaradt még a lehetségeshez képest is, de mégis, ezeket a kisközösségeket az ösztönös népi humanizmus éltette, ez mozgósította az emberi erőket nemes célok elérésére. A huszadik század apokaliptikus világháborúi a népi közösségek évszázados rendjét feldúlták. Értelmetlen pusztulásba hajszoltak százezreket és milliókat. A világháborúban való felelősségünket tehát csak a kétféle osztálykötöttségű, kultúrájú, érzelmű Magyarországot látva lehet helyesen megérteni. A népi tömegek tehetetlenül és tudatlanul sodródtak a háborúba. A háborúban azonban egyrészt megőrizték emberségüket, másrészt sokukat öntudatra ébresztettek, gondolkodásra és határozott állásfoglalásra késztettek az események. S ez — közvetett módon — megteremtette egy új Magyarország építésének szellemi előfeltételét. Hozzá kell tenni ehhez, hogy Balázs József történelmi kisregényeinek hősei mindig falusiak, parasztok vagy iparosok, s hazánk egyik legelmaradottabb vidékéről, Szabolcsból kerülnek a háború forgatagába. Fontos ezt hangsúlyozni, mert a kontraszt a második világháború kora és a benne részt vevő katonák tudatlansága között éles, de szociológiailag hiteles. Már a Magyarok bizonyította, hogy ennek a rétegnek fogalma se volt a fasizmusról, Hitlerről, Európa népeiről és helyzetükről. Az ártatlan mindjárt indításában hangsúlyozza ezt a tényt. Egy ezred Lengyelországba készül, s Batár János, a főszereplő csak a közismert gyermekdal első négy sorát ismeri, „Lengyel- országot csak a mesében tudta elképzelni”, mert mást nem tudott róla. Ez a mű nemcsak főhősének kiválasztásával, sorsának alakulásával állásfoglalás történelmünkről. Állásfoglalás a tágabb keretül választott téma is: a nyíregyházi huszárezred története. Megtörtént események alapján készít az író művészi rekonstrukciót az ezred 1944 tavaszi elindulásától a teljes pusztulásig, a főhős haláláig, 1944 végéig. Az ezredet rendfenntartó és partizánvadász feladatokkal küldték ki, közvetlenül a front mögötti területekre. Maga az ezred, s tisztjeinek zöme egyik feladatot sem akarja teljesíteni. Az értelmesebb tisztek tudják, hogy ez a háború már elveszett, a katonák pedig eleve tudják, hogy számukra semmi értelme semmiféle világháborúnak. Állomáshelyére érkezve az ezred előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban törekszik arra, hogy különleges helyzetét kihasználja. Kevés a magyar alakulat arrafelé, sokáig a németek sem érnek rá, hogy velük törődjenek, mert az erős szovjet támadás visszaveti őket. Amellett a huszárezred eleve alkalmatlan a frontharcra. így a békés lavírozás, a ne csináljunk semmit taktikáját választják. Van néhány tiszt, aki határozottabb, s a lengyel partizánokhoz szeretne átállni, de erre sajnos az ezred szintjén nem kerülhet sor. Az ezred értelmetlen pusztulásának pedig épp ez lesz az alapvető oka. Repülőtámadások, körülkerítésekből való kitörések során pusztulnak el, s így 1944 őszén az ezred állományának már csak mintegy 5 százaléka, 160 ember indul haza. Igaz, vagy háromszázan Varsónál átálltak a lengyelekhez, a pusztulás mégis iszonyú. Az önkritikus szemlélet itt a legerősebb, hiszen a tanulság nyilvánvaló: még a viszonylag tisztán látó tisztek, a józan és taktikus ezredparancsnok sem voltak képesek arra, hogy eljussanak a németekkel való szembeszállásig. Pedig a tiszteknek ezt a csoportját a németellenesség, az angol orientáció, a lengyelbarátság jellemezte. S ugyanakkor a félelem az oroszoktól. Még a legradikálisabb tisztnek sem jut eszébe soha, hogy átállhatnának a szovjet csapatokhoz vagy megadhatnák magukat. Ehhez a felismeréshez csak a főhős Batár János jut el akkor, amikor már szinte kényszerítik erre a körülmények. S épp ekkor kell értelmetlenül és ártatlanul elpusztulnia. Sorsa azonban tudatosító, akárcsak az ezredé. A szellemi megbéklyózottság, a belőle következő kései felismerések okozták az ártatlanok pusztulását. Batár János húszéves fiatalember, apja földműves, ő géplakatos és kovács, s így lesz a parancsnoki gépkocsi vezetője az ezrednél. Ez a kivételes helyzete lehetővé teszi, hogy viszonylagos áttekintése legyen az ezred sorsáról, a németellenes és a németbarát tisztek között feszülő ellentétekről, az ezredes egyre határozottabb 91
