Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Németh László: Kiadatlan írások (A Plamen szerkesztőségének, Debreceni matiné, Veres Péter halálára)
Aranyék után a kiegyezés romló légköre félbetört egy nemzedéket, a Reviczkyét, Péterfiét, de az elnyomott annál nagyobb, évtizedeket pótló gazdagsággal tört ki Ady, Babits, Móricz nemzedékében a világháború előtt. S a mi nemzedékünk? Annak a tagjai, Szabó Lőrinc, József Attila kiknek készítették az utat? Ennél a nemzedéknél érdemes elidőzni egy percre. Feltűnő, hogy ez a nemzedék, ha József Attilától, s a negyvennégyben elpusztított íróktól, Halász Gábortól, Szerb Antaltól, Gellért Andortól, Sárközi Györgytől, Radnótitól eltekintünk, hosszabb életű volt minden eddigi magyar nemzedéknél —, ha azok tíz-húsz, esetleg harminc évet dolgoztak, ezeknek a munkakoruk nagyjából negyven év. Többre futotta tehát az idegekből. S ha munkásságukon végigfutunk, úgy látjuk, ők nemcsak kezdők, de önmaguk betetőzöl is voltak; annak a negyven évnek, amit végigéltek, minden írói törekvése bennük kulminált. Létük egy csúcspontját már a felszabadulás előtt elérték: nemcsak könyveik egy része a legjobb abból, amitcsináltak, de a nemzetük életében is fontosabb szerepet játszottak — gondoljunk a Népfrontra —, mint a korábbi írók. Még meghason- lásaik is a háború vége előtt, szinte teljes színképét nyújtották a magyar nép előtt álló lehetőségeknek. Ezeknek az íróknak egy része a személyi kultusz éveiben hallgatásra kényszerült — Tamási, Kodolányi, Szabó Lőrinc —, de utána úgy merültek fel, mint akik még folytatni képesek azt, amit elkezdtek — s ha tűntek is fel közben fiatalabb tehetségek, épp a nemzet életében betöltött szerepükkel — ezek a fiatalabbak. Az utolsó tíz év azután őket is kikezdte. Először Szabó Lőrinc halt el, azután Tamási, Kodolányi; — mások elhallgattak, úgy hogy ma már szinte Illyés Gyula az, aki teljes erejével maradt a porondon. Veres Péter halála különösen fájdalmasan juttatja eszünkbe ezt az elmúlást. Szívósságát, fáradhatatlan járás-kelését nézve azt hittük ő lesz az utolsó köztünk, aki a magyarság problémáival megszűnik foglalkozni. Egy influenza következményei öt hét alatt elvitték. Az ő halála emlékeztetett rá, hogy a mi nemzedékünk. ha van is egy-két szívós tagja, voltaképp kimúlt az irodalomból — mindazt, amit mi tartottunk fenn az irodalomban, a Nagy László, Juhász Ferenc, Sánta Ferenc nemzedékének kell folytatnia. Az új darabom, Az írás ördöge is inkább csak bizonyítéka a halálnak, mint lázadás ellene. (1970.) 10
