Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Rinyai László: Emma és a metró
Negyedik nap Március 10-én délután 5 órakor B.-né munkahelyén, a Kun Béla téri gépház gépkezelői helyiségében ültünk egy meglehetősen kopott íróasztalnál. B.-né szinte újnak tűnő, barna, műszálas munkaköpenyben. Ez az állandó rezidenciájuk, csak akkor mennek át a gépházba, ha ki- és bekapcsolják a gépeket, vagy pedig esetleg üzemzavar következik be. Az üvegablakon át figyelni lehet a gépeket, áthallatszik monoton zúgásuk. Szemben velem, az üvegablak mellett baloldalt a falon a gépkezelők műszakbeosztása. Három műszakban dolgoznak. Mellette az aradi vértanúk teljes tablója, régi könyvből kivágott lap. Az üvegablak mellett a jobboldali falrészen házi telefon. Alatta egyszerű kapcsolótábla — K. Jenő, volt főgépész eszkábálta össze. Rajta két dugaszolóaljzat, egy kapcsoló a sarokban álló elektromos kályhának s egy másik a „főzőzsámolynak”. B.-né vitatkozott vele, hogy az nem főzőzsámoly, hanem rezsó, de a főgépész a következőképpen zárta le a vitát: Nem baj, így elegánsabb! Jelenleg vidékről bejárónk csak egy van, a Z. bácsi. Ő pajzsos volt, de kiszuperálták, mert már megöregedett. Van egy Polskija és fanatikus Fradi drukker az öreg. Odáig elment, hogy a kerítését zöld-fehérre festette. V. bácsi ugyancsak érdekes kisöreg. A Vág utcában volt egy emeletes háza, de nemrég elvált és most újra nulla ponton van. Levelez különféle csajokkal az újságokból. Mindig jön, hogy: Emmike, megint írtam egy csinos jánynak. Az átlagkereset, engem is beszámítva, 3600 Ft. Amikor ide kerültem, 10,50 volt a személyi besorolásom, ezt aztán feltornásztam a mostani 14 Ft-ra. Erre jön rá a fűtési pénz, meg az egyéb pótlékok. Persze, elég nagy a rezsim is, 800 Ft a lakástörlesztés: a villanyszámlával, távfűtéssel, telefonszámlával együtt befizetem az 1200 Ft-ot havonta az átutalási OTP számlára. Mi, gépházasok munkaidő után közösen is eljárogatunk ide-oda. Voltunk moziban, Fradi meccsen, a Szépművészeti Múzeumban, a Budavári Palotában meg a Szovjet Kultúra Házában. Az egyik legfájdalmasabb dolog, hogy bagózni tilos a keszonban. Mesélik, hogy egyszer az építésvezető el akarta kapni a bagózókat és befeküdt az egyik üres csillébe. Mire az anyagzsilipen át haladva odaért a melósok közelébe, a „drót” már végigfutott, és mielőtt kidughatta volna a fejét, villámgyorsan rálapátoltak egy csomó földet és pár vödör vízzel is meglocsolták. Kedves keszonos szokás az „akasztás”. Az újonnan felvett munkást, amikor először megy le az alagútba, néhány régi váratlanul lefogja, kötélhurok kerül a hóna alá, és csigával egy kicsit felhúzzák. Csak akkor engedik le, ha beígéri a liter cseresznyét. Jelenleg 6—700 méter alagutat építünk évente, az ötödik ötéves tervben viszont már 1500—2500 métert fogunk. 1 km vonal megépítése 1,2 milliárd Ft-ba kerül. Egypár kitüntetést én is összegyűjtögettem az évek folyamán, a már említetteken kívül voltam többször kiváló dolgozó, sőt egyszer a Közlekedés Kiváló Dolgozója is. És a szórakozás? Operában mostanában nem nagyon voltam, 3 éve láttam utoljára a Porgy és Besst. Operettek illetve musicalek közül aWest Side Storyraés a Hello Dollyra emlékszek. Színházban a Kutyakomédiát, az Abelard és Heloiset és a Hongkongi parókát láttam mostanában. Van egy Jozefa nevű jópofa barátnőm, a Pötyi, vele szoktam színházba járni. Voltam egyszer költői esten is a Metró Klubban. 74 októberében: a kisaranyos, kecskeszakállas Szepesi Attila estjén. Jár a Népszabadság, rendszeresen megveszem az Estit, a Nők Lapját, a munkahelyre jár a Pártélet. Nagyon szeretem a most újra divatba jött hatvanas évekbeli rock számokat: Elvis, 66
