Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - KRÓNIKA - A Forrás új nívódíjasai (Balázs József és Orosz László önvallomásai)
A FORRÁS ÚJ NÍVÓDÍJASAI Az 1975. évi 5000,— Ft-os Forrás-nívódíjat a Szerkesztőség BALÁZS JÓZSEF-nek — Koportos című kisregényéért (1975/1) — és OROSZ LÁSZLÓ-nak — Kecskeméti kis irodalomtörténet című, tíz folytatásban közreadott tanulmányáért—megosztva ítélte oda és adta át részükre 1976. február 10-én. Nívódíjas szerzőink önvallomását ez alkalomból közöljük. Amióta az embert megérintette a gondolkodásra való képességének rettenetes-csodálatos lehetősége, azóta lényegében hasonló gondjai vannak : a születés, a halál, a barátság, a szerelem, egyszóval önmaga létének- életének az értelmét kutatja . . . S ahogy az ember nem léphet ki magából — nem bújhat ki a bőréből, nem futhat ki a világegyetemből — élnie kell a saját sorsát; gondjai többnyire a régiek. Mindenekelőtt önmagát szeretné jól ismerni, önmaga útját szeretné úgy látni, hogy nyugodt legyen a lelkiismerete. Tisztáznia kellene: milyen az az élet, amelyet érdemes vállalni, amelyet érdemes — ha éppenséggel regényírással foglalkozik — sorsokban, történetekben felmutatni. Jó lenne olyan regényeket írni, amelyekben az ember átéli, megéli ezt a kényszert: mindenáron, mindenképpen kutassa sorsának értelmét, cselekedeteinek, gondolatainak, indulatainak ősi-mai rétegeit, egymásba kapaszkodó gyökérzetét . . . Úgy gondolom, minden életnek van „titka”, s az ember nem halhat meg anélkül, hogy életében legalább egyszer ne élné át, ne szenvedné meg az emberi lét közös nagy élményeit, szoron- gatottságát, védtelenségét, s a közösség felszabadító erejét, nélkülözhetetlenségét . . . Mindezek után az én feladatom: elegendő bátorságom legyen ahhoz, hogy a felsorolt — eléggé általános és ismert „eszméket” — a század hetvenes éveiben játszódó írásokban érzékeltessem. A Koportos ennek a próbálkozásnak az eredménye, s ezeket a kísérleteket a közeljövőben is szeretném folytatni. b+t\ Az egyetemen Horváth János, az Eötvös Kollégiumban Keresztúry Dezső tanítványaként szerettem meg az irodalomtörténetet. Nem adatott meg számomra, hogy hivatásszerűen művelhettem volna, de tanári, iskolai könyvtárosi munkám mellett évtizedeken át legfőbb kedvtelésem volt, s az ma is az irodalomtörténeti kutatásokkal, problémákkal való bíbelődés. Megnyugvással tölt el, hogy ami számomra szórakozás volt, járt némi tudományos eredménnyel is: gondolok mindenekelőtt olyan kevésbé látványos, de hasznos munkákban való részvételemre, mint Jókai Mór kritikai kiadása vagy az Ady-bibliográfia. Érdeklődésemben nagy helyet foglalnak el Kecskemét gazdag irodalmi hagyományai, különösen Katona József életműve. Jó egy évtizede az a megtiszteltetés ért, hogy én írhattam a róla szóló fejezetet az Akadémiai Kiadó irodalom- történeti kézikönyvébe, jelenleg pedig a nagy drámaíró műveinek kritikai kiadásán dolgozom — hadd tegyem hozzá örömmel: életemben először némi szabad időt is kapva a folyamatos munkához. A Forrás múlt évi számaiban közreadott Kecskeméti kis irodalomtörténetet vázlatnak tekintem: nem annyira összegezésnek, inkább további kutatásokra való ösztönzésnek a magam számára is, de remélem másoknak is, akik részt kérnek ebből a szép munkából. Az irodalomtörténetet a nemzeti kultúra lényeges alkotórészének, fontos tudatformáló tényezőnek tartom, ezért örülök, hogy az olvasók széles köréhez szóló Nagy magyar írók sorozatban jelenhetett meg Katonáról írt könyvem, s jelenik meg nemsokára Berzsenyi-kismonográfiám. Terveimben további Katona-kutatások mellett a felvilágosodás korának verstani kérdéseivel foglalkozó tanulmányom befejezése s több kecskeméti irodalom-, ill. tágabban vett művelődéstörténeti téma szerepel. A Forrás korábbi nívódíjasai: 1969: Hatvani Dániel; 1970: Goór Imre, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Szekér Endre és Zám Tibor; 1971: Buda Ferenc és Zám Tibor; 1973: Zám Tibor; 1974: Raffai Sarolta.
